Vége a nyárnak. Sokan sokfélét reméltek tőle – például, hogy végre kipihenik magukat, kikapcsolódnak, feltöltődnek, hogy ez az 1, maximum 2 hét szabadság kész megváltás lesz, amitől aztán majd minden jobb lesz és másként működik, szinte újjászületünk tőle!
Csak remélni tudom, hogy minél többek vágyai, tervei, elvárásai valóra váltak, igazak lettek!
Azoknak üzenem, akikkel ez nem történt meg, hogy bár itt az ősz, és újra visszazuhanunk az épp csak félbehagyott munkába – ha egyáltalán volt módunk szünetet tartani benne –, de mindenki számára jár, és léteznek is olyan „szigetek”, melyek a számunkra elképzelhető és megvalósítható kikapcsolódást nyújtják.
Sokan nyaraltak a Balatonon és szembesültek ott a lassan már megfizethetetlen árakkal. Mások az ennél talán gazdaságosabb külföldi nyaralást választották, és ha az adott helyszínen nem találkoztak ezernyi mikroműanyaggal a tengervízben, akkor akár elégedetten is térhettek haza.
Aki a kiskertjében nyaralt, örülhetett, hogy idén elmaradt a növényeket, veteményeket, fákat, és az egész természetet pusztító aszály. A klímaváltozás kapcsán ma már ritkaságnak számít, hogy nyár végén nem kiégett, száraz mezőket látunk, hanem szép zöld környezet fogad, bármerre nézünk. Komoly okunk van ezt értékelni, ennek örülni, mert – egyes források szerint – ez volt a közös jövőnk leghűvösebb nyara.
A „sziget” pedig, ahová invitálom a Kedves Olvasót, ott van, ahová módja van eljutni a közvetlen környezetében.
Lehet ebből több is, ahogyan szeretné:
- a Nyugalom szigete
- a Béke szigete
- a Csend szigete
- a Pihenés szigete…
Lehet ez egy konkrét helyszín valahol, akár a kertben vagy a lakás csendes szegletében, vagy ha önmagában őrzi, akkor bárhová elviheti, és szükség esetén leülhet oda egy nagyot sóhajtani, kifújni magából a felgyülemlett – eddig fegyelmezetten őrzött – feszültséget, fáradtságot, esetleg csalódottságot vagy fájdalmat.
Nagy szükség van rá, hogy rendszeresen ezt tegye, hogy elvonuljon e csendes szigetre, ahol zaj, nyüzsgés, pörgés nem zavarja!
Lapszámunk kiemelt témájának megfelelően felsorakoztatjuk a tényeket, a következményeket, hogy láthassa, mit tesz velünk a folytonos szorongással, túlhajszoltsággal teli élet.
A „saját sziget”, melyet szükség esetén meglátogat, menedéket jelenthet, megóvhat, így talán még a mókuskerék is túlélhető!
A munkában eredményes, lélekben békés, stresszmentes őszt kívánok a Kedves Olvasónak!
Illésné Hoffer Adrienne
