A veleszületetten „örökmozgó” gyerekre a felnőttek gyakran rászólnak: ne rohangálj folyton! A szófogadó gyerek pedig előbb-utóbb leszokik róla, már nem rohangál, sőt a tornaórát is igyekszik megúszni. Ezután logikus, hogy felnőttként nem gyalogol, hanem egy megállóért is felszáll a buszra.
Az erős, egyoldalú terhelés maradandó károsodást okoz az ízületekben és a csontrendszerben. Ennek első lépése, amikor gyerekkorban pusztán divatból nem vesszük hátunkra az iskolatáskát, hanem féloldalt, a vállunkra vetve cipeljük, ahogy majd később, felnőttként a bevásárlószatyrot is.
A hidegben hordott miniszoknya, rövid kabát, a derekat szabadon hagyó rövid pulcsi hatását csak évtizedek múlva érezzük vese- és ízületi panaszok formájában.
Az egészségtelen étkezést gyermekeink már igen fiatalon megszokják, így nem is hiányzik nekik később sem a friss gyümölcs és zöldség, amiben munkahelyi étrendjük sem fog bővelkedni. Sehol vitamin, sehol ásványi anyag! Ugyan kinek kell ezek után marhapörkölt helyett a brokkoli? Miért érünk lihegve a sarki közérthez? Mert futottunk vagy a 20 kiló túlsúly miatt? A fölös kilók okozta több évtizedes túlterhelés deformációkban, állandó ízületi fájdalmakban bosszulja meg magát.
Nos, ezek után nem kérdés, mik lehetnek a rugalmasság titkai. Mozgásra fel tehát, mert – a közmondás szerint – jobb előbb, mint később, de aki erről lemaradt, annak viszont jobb később, mint soha!
Forrás: ParaMedica EgészségMagazin
