A romló statisztikai adatok több oldalról megközelíthetők:
- a fejlett országokban használt újabb diagnosztikai eljárások egyre több kórkép feltárását teszik lehetővé,
- a daganatképződésben kulcsszerepet játszó káros környezeti hatások száma és mértéke folyamatosan emelkedik mind a mai napig.
E karcinogén hatások ellensúlyozása számos tudományterület visszatérő, esetenként központi témája. Nem meglepő tehát, hogy a természetes, növényi hatóanyagok étrendi potenciáljának kutatása is előtérbe került az elmúlt években.
▶ A máriatövis (Silybum marianum) évelő növény, kivonatait előszeretettel használják étrend-kiegészítés céljából. A népi gyógyászat mellett tudományos keretek között is vizsgálják a növény biológiailag aktív hatóanyagait egyes májbetegségek (például hepatitis fertőzések, májcirrózis), illetve epehólyag-betegségek kezelése során. [2] Ezzel kapcsolatosan olvashatunk a növény egyik legaktívabb hatóanyaga, a sylimarin onkológiai, kiegészítő jellegű alkalmazásáról. A daganatkezelésben a lehetséges irányok közé tartozik a kemoterápia utáni „tisztítás” és méregtelenítés, a kezelés alatt/után esetleg fellépő hepatotoxicitás megelőzése, a regeneráció támogatása. [3]
▶ Az EGCG (epigallokatechin-3-gallát) egyre több tudományos vizsgálat tárgyát képezte az utóbbi időben szerteágazó pozitív élettani potenciálja miatt. 2022 februárjában a Biomolecules nevű tudományos folyóiratban a zöld tea (Camellia sinensis) ezen alapvető polifenoljának sokoldalúságát taglalták. [4] A szerzők szerint az EGCG kiegészítő alkalmazása hatékony lehet olyan neurodegeneratív betegségek esetén, mint az Alzheimer- és a Parkinson-kór, de olvashatunk gyulladáscsökkentő és anti-aging perspektívákról is.
▶ A témával kapcsolatban fontos megemlíteni egy 2021 áprilisában publikált kutatást, [5] melynek tárgyát olyan növényi alapú polifenolos vegyületek képezték, mint például a japán viaszbogyóból kivont myricetin, a vörösbogyós gyümölcsökből kinyert rezveratrol és a zöld teában található katekinek egyike, a már említett EGCG.
A kutatás eredményei szerint a fenti hatóanyagok mindegyike csökkentette a DMBA (7,12-dimetilbenz(a)antracén) nevű, környezetünkben is előforduló rákkeltő anyag indukálta LINE-1 DNS-metilációját, ezáltal gátolva a karcinogenezist, a daganatképződést a kísérleti állatok szervezetében.
Régóta elfogadott, de sokszor vitatott nézet szerint gyakran a genetikai hajlamot tesszük felelőssé a daganatképződésért és felmenőink esetleges daganatos betegségeire alapozva következtetünk saját rizikóinkra. Ez a gondolkodás azonban csak részben (az esetek kb. 5%-ában) állja meg a helyét. Tény, hogy ha valaki édesanyjánál, nagyszüleinél előfordult daganatos betegség, akkor örökölhette az erre hajlamosító génváltozatot (allélt), de megfelelő életmóddal és jól megválasztott étrenddel nem szükségszerű, hogy a daganat nála is kialakuljon.
WHO-adatokból tudjuk, hogy a krónikus betegségek (így a rák is) 40–50%-ban elkerülhető egészséges életmóddal, ami javarészt a saját döntéseinken alapszik. [6]
Az elmúlt évtizedek epigenetikai jellegű kutatásai azonban egyre inkább a környezeti hatások dominanciáját hangsúlyozzák, kiemelve az étrendi szempontokat és a prevenciót (helyes táplálkozás, rendszeres testmozgás, káros szokások kerülése, megfelelő BMI-index, gyakori szűrővizsgálatok). (x)