Fiatalon szervezetünk látszólag „automatikusan” jól működik, ám az évek múltával egyre több teendőnk lesz, hogy megőrizzük erőnlétünket és fiatalos külsőnket.Kutatások azt mutatják, hogy az időskorral járó problémák, a memóriazavar, a látásromlás, a csontritkulás, az ízületi fájdalmak, a cukorbetegség, a szívbetegségek és a rosszindulatú daganatok – legalábbis részben – megelőzhetők.
Az öregedést befolyásoló tényezők közül a genetikai hajlam nem feltétlenül a legfontosabb, hiszen a mindennapos stressz, a környezeti hatások, az életmód és az immunitás ugyancsak jelentős hatással van az élettartamra és az életminőségre.
Az életmódnak, ezen belül is a táplálkozásnak döntő szerepe van. Nem elég pusztán jó minőségű ételeket fogyasztani, bizonyos veszélyeztetett csoportoknak egyes tápanyagokból többre van szükségük, ezért érdemes még vitaminokat, ásványi anyagokat is fogyasztaniuk.
Az egészséges életmódra persze jobb már fiatalon áttérni, kevésbé hatékony, ha ezt középkorúként vagy idősebb korban kezdjük, de jobb később, mint soha!
Sok krónikus betegség esetén valamilyen alapvető tápanyag hiányzik a szervezetből: vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, antioxidánsok, zsírsavak. Ezek a hiányállapotok igen gyakoriak a fejlett országokban, különösen az idősek körében. Példaként az alábbi kanadai adatokból látható, hogy a lakosság több mint fele krómhiányos, és szintén 50% körüli a magnézium-, cink- és kalciumhiány gyakorisága.
Számos tápanyag – antioxidánsként – véd a szabad gyökök károsító hatásától, elősegíti a karbantartó mechanizmusok működését, gátolja olyan krónikus állapotok kialakulását, mint a demencia (elbutulás) vagy a szív- és érrendszeri betegségek.
Az idősek döntő többsége például cinkhiányban is szenved, ami az immunfunkciók csökkenését, az immunrendszer öregedését eredményezheti. Emellett hozzájárulhat számos betegség (fertőzések, érelmeszesedés, autoimmun és neurológiai betegségek) kialakulásához is. Pótlása életmentő lehet a korral járó betegségekkel szemben.
Az orvostudomány egyik népszerű területe ma az ún. metabolikus szindróma. A vizsgálatok során emelkedett koleszterin-, triglicerid- és vércukorszint, magas vérnyomás és ún. centrális (alma) típusú elhízás észlelhető.
A metabolikus szindróma középpontjában az inzulin, a szövetek tápanyagellátásáért felelős hormon áll.
Megfelelő mennyiségű ásványi anyag és nyomelem (pl. króm) hiányában a szervezet nem reagál az inzulin hatására, ezt nevezik inzulinrezisztenciának. A szövetek nem tudják felvenni a cukrot, így emelkedik a vércukorszint.
A magas inzulinszint kedvezőtlenül hat az erekre, elősegíti a meszes plakkok kialakulását és többek között az elhízást. E tényezők hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a cukorbetegség kialakulásához.
Az inzulinrezisztenciával összefüggésben felgyorsuló öregedési folyamat legfontosabb lépése a glikációnak nevezett biokémiai folyamat. A vérben keringő, túlzott mennyiségű cukor különböző fehérjemolekulákhoz kötődik, így károsítva azok és az enzimek, sejtek és szövetek működését.
A keletkező szabad gyökök drámaian felgyorsítják a ráncosodást, emellett látásromlást, ízületi gyulladást, Alzheimer-kórt vagy veseelégtelenséget is okozhatnak.
Fentieket végiggondolva megértjük, hogyan határozhatja meg táplálkozásunk, az egyes ásványi anyagok és nyomelemek hiánya életminőségünket, sőt egész életünk kimenetelét.
Dr. Kökény Zoltán
Péterfy Sándor u. Kórház főigazgatója
Sebkezelő Központ
