A legtöbb élelmiszer –- étel és ital – sok szerves és szervetlen anyagot tartalmaz. A táplálékkal szervezetünkbe jutó különféle anyagok közül azokat nevezzük tápanyagoknak, melyeket a szervezet felhasznál a szövetek felépítéséhez és működéséhez. Ezek között esszenciális és nem esszenciális tápanyagokat különböztetünk meg. Az esszenciális tápanyagok speciális funkciót töltenek be, mivel nélkülözhetetlenek a szervezet felépítéséhez, illetve működéséhez, de előállításukra – a szükséges mennyiségben – a szervezet nem képes. A tápanyagoknak ebbe a csoportjába tartoznak az esszenciális aminosavak és zsírsavak, a vitaminok, az ásványi anyagok és a víz is. Táplálékainknak minden esszenciális tápanyagból fedeznie kell(ene) a szükségletet.
Az ásványi anyagok közül azokat, melyekből a naponta szükséges mennyiség néhány tized gramm és néhány gramm között változik, makroelemeknek nevezzük. Ezek a következők: nátrium, kálium, kalcium, magnézium, klór, foszfor és kén. A mikroelemekből (nyomelemekből) a napi szükséglet mikrogrammos-milligrammos nagyságrendű. Ilyenek a vas, jód, réz, fluor, alumínium, ón, cink, vanádium, szilícium, szelén, nikkel, molibdén, mangán, lítium, ólom, germánium, gallium, kobalt, króm, kadmium, bróm, bór és bárium.
Ahogy utaltunk rá, az ásványi anyagok nélkülözhetetlenek a sejtek felépítéséhez, működéséhez, a szervezet belső egyensúlyának fenntartásához. Az ásványi sók az ember testsúlyának mintegy 4,3–4,4%-át alkotják. Ennek 50%-a kalcium, 25%-a foszfor és 25%-a 5 fő ásványi anyag (magnézium, kálium, nátrium, klór és kén), valamint 24 mikroelem.
A tápanyagok és az ásványi anyagok felszívódása a gyomor-bél rendszeren keresztül történik. Az egyes tápanyagok felszívódásának hatásfoka különböző, az energiát szolgáltató tápanyagok emészthető része például 90-95%-ban felszívódik. Hasonlóan jó hatásfokú egyes vitaminok és ásványi anyagok (pl. nátrium, szervetlen jód) felszívódása is. Más esszenciális ásványi anyagoknak csak 5-30%-a szívódik fel, míg krómból kevesebb, mint 1%. Felszívódásukat erősen befolyásolja az is, hogy milyen formában, milyen kémiai kötésben jutnak a tápcsatornába.
Az elmúlt évtizedekben számos vizsgálatot végeztek az egészséges ember ásványi tápanyagszükségle-tének megállapítására. Ezek áttekintésekor feltűnik, hogy a testépítő ásványok szükséglete csecsemő- és kisgyermekkorban, a fejlődés és növekedés szakában a legnagyobb. Csecsemőkorban például a kalcium- és foszforszükséglet majdnem 8-szorosa a felnőttkori igénynek, a vasszükséglet 3-szoros, a rézszükséglet 12-szeres, érdekes ugyanakkor, hogy mangánból a csecsemőnek csupán feleannyi kell, mint a felnőtteknek. Aránylag jelentős a csecsemő és a kisgyermek kénigénye, közel 6-szorosa a felnőttének.
A felnőttek ásványi anyag szükséglete különböző tényezőktől függ: a különböző munkaágazatokban dolgozóknál nincs nagy eltérés, a terhes és szoptató anyáknál viszont minden vonalon megemelkedik. Az ásványi tápanyagszükséglet öregkorban – az involúciós folyamatoknak köszönhetően – a legcsekélyebb, de épp az idős emberek a legérzékenyebbek az ásványi tápanyagok legcsekélyebb változására. Különböző betegségekben más és más ásványi anyaghiányban szenved a páciens, de globálisan elmondható, hogy a szervezet védekező-rendszerének gyengülése, és testi leromlás esetén szinte minden esszenciális tápanyag fokozott bevitelére szükség lehet.
Az egyes ásványi anyagok bevitelénél gondolni kell arra is, hogy nemcsak abszolút mennyiségük, hanem egymáshoz viszonyított arányuk is lényeges. A szervezetben az összes ásványi anyag egyensúlyban van egymással, így ha változás (többlet vagy hiány) mutatkozik egyikből vagy másikból, az kihat a többi szintjére is. Ha például emelkedik a foszforbevitel, ez növeli a kalciumszükségletet. A vas- és mangánfelesleg pedig a foszforszükséglet növekedésével jár. A magas kalciumbevitel csökkentheti a cinkmennyiséget. A magas kadmium-bevitel pedig a réz szintjének csökkenéséhez vezet.
Az élethez oly nélkülözhetetlen ásványi anyagok a talajból jutnak a növények és állatok, ezen keresztül az ember szervezetébe. Az elmúlt évszázad során a talajból nagy iramban ürült ki az ásványi anyag, mely folyamat napjainkban is tart. Egyrészt a talajerózió kapcsán elmosódik a tápanyagban gazdag felső talajréteg, másrészt a városok terjeszkedése során csökken a szabad földterület. A trágyázás és a rovarirtó szerek elpusztítják azokat a mikroorganizmusokat, amelyek ürülékükkel gazdagítják és összetartják a termőföldet, megakadályozva a tápanyagok kioldódását. Az ilyen talajban termesztett növény tápanyagban szegény. Egy amerikai felmérés szerint 1914-ben egyetlen alma tartalmazta a napi emberi vasszükséglet közel felét, 1992-ben ugyanennek a mennyiségnek a fedezésére már napi 26 darab almát kellene elfogyasztanunk.
Az élelmiszerek modern feldolgozása és finomítása erősen csökkenti a bennük lévő – egészségünkhöz szükséges – alapvető fontosságú ásványi anyagok mennyiségét. A modern élelmiszerek és a modern étkezési szokások hatalmas ásványi egyensúly felboruláshoz vezetnek.
Részben ezen okok miatt, napjainkban a legtöbben nem jutnak hozzá a hagyományos forrásból származó ásványi anyagok megfelelő mennyiségéhez, vagy összetételéhez. Szakértők szerint az amerikaiak 90%-a szenved az ásványi egyensúly felbomlásából eredő hiánytól.
Mindezeket figyelembe véve, napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a tudatosan irányított egészséges táplálkozás, illetve az ásványi kiegészítők fogyasztása – a betegségek számának, súlyosságának, a daganatos betegségek gyakoriságának csökkentése, és az általános erőnlét, a jó közérzet biztosítása érdekében.
Dr. Tóth Géza
belgyógyász szakorvos
További szakmai információ:
www.flavin7hydrogen.com
