Csaknem az összes krónikus civilizációs betegség kapcsolatban áll a táplálkozás okozta magas gyulladásszinttel. Ennek egyik markáns példája a szívbetegség.
Ugyanakkor a szívbetegek igen nagy hányada depressziós, ráadásul a depresszió 2-3-szorosára növeli a szívbetegek állapotromlását, az infarktus, a szívhalál a kockázatát. Már az 1930-as években felfigyeltek arra, hogy a depressziós betegek 40%-a szívbetegségben hal meg. Az infarktus utáni depresszió pedig 2-szeres kockázatot jelent a betegség romlására.
Bár szívbetegségben a depresszió súlyos kockázatot jelent, antidepresszánsok adásával nem előzhető meg sem a további romlás, sem az infarktus. Az antidepresszánsok hatástalanok, ugyanis a depresszió nem a szerotonin alacsony szintjével, hanem a gyulladásfaktorok magas szintjével függ össze. Egyébként is, nem a szívbetegség okoz depressziót, és nem a depresszió miatt alakul ki szívbetegség – sokan úgy vélik, valójában a depresszió és a szívbetegség nem két önálló betegség, hanem ugyanannak a gyulladásos folyamatnak a két arca.
Nem gyógyszerekkel kéne kísérletezni, hanem át kellene térni egy gyulladás ellen ható étrendre és napi aktív testmozgásra.
Paleolit táplálkozás című könyvemben már írtam a kalóriacsökkentett táplálkozás élethosszabbító hatásáról. A kalóriacsökkentő vizsgálatokban egyrészt az ételmennyiség csökkentésével, vagy a mennyiség meghagyása mellett az összetétel megváltoztatásával, másrészt a megnövelt fizikai aktivitással csökkentik a hasznosítható kalóriát. A természeti népeknél tapasztalható 20 körüli testtömeg-index valójában egy ilyesfajta kalóriacsökkentő „kísérlet” eredménye.
25%-os kalóriacsökkentés testi-lelki hatását vizsgálva azt találták, hogy 6 hónap alatt 27%-kal csökkent a viszcerális és a bőr alatti zsír tömege, 25%-kal csökkent az éhgyomri inzulinszint, 40%-kal nőtt az inzulinérzékenység, és csökkent a depresszió mértéke is.
A paleolit táplálkozás még a mediterrán étrendnél is 25%-kal kevesebb kalória-felvételt eredményez – a jóllakottság érzése mellett. A paleolit elvek szerint a tejfogyasztás egészségtelen, mert növeli az inzulinszintet. A gabonafélék – lévén gyorsan felszívódó szénhidrátok – gyulladásfokozónak tekinthetők. Ebből a szempontból – a vizsgálatok szerint mindegy, hogy teljes kiőrlésű, avagy fehér kenyeret, tésztát fogyasztunk, nincs különbség a gyulladáskeltő faktorok, illetve az inzulin- és vércukorszint szempontjából. Ugyancsak korlátozni érdemes a burgonyafo-gyasztást.
