Nézzünk szét világunkban: embertestvéreink rohannak, önmagukat nem kímélve – és nem figyelve – szeretetlenül hajszolják a megélhetéshez szükséges anyagi javakat, mindinkább hozzákötve magukat ez által a múlandóság létsíkjához. Elgépiesednek, érzelmi, lelki világuk elsivárosodik, felszínessé válik.
A mi tudásunk szerint a kövérség igazi oka a szeretetlenség. Miután embertársunk nem fordít kellő figyelmet önmagára és környezetére, a külvilágtól sem kapja meg a szeretet úgyszólván semmilyen minőségét, így különböző olyan pótcselekvésekhez folyamodik, mint a nassolás, pótvacsora, éjszakai „fridzsiderjárat” stb. Emellett elmarad a sport, a mozgás, mert az „önsanyargatásnak” tűnik, ugyanis sokszor kitartást igényel, néha átmeneti kellemetlenségekkel is járhat.
A megoldás megint csak a mértékletességben, a „középen haladás” tudományában rejlik. Minden nap figyeljünk oda magunkra, szükségleteinkre. Önmagunkat szeretni és elfogadni éppúgy „kell”, mint másokat: törődéssel és figyelemmel. Szánjunk pár percet arra, hogy megfigyeljük gondolatainkat, milyen lelki-érzelmi folyamatok zajlanak bennünk.
