Jövőnk: a gyermek!
A párok, a családok általában még ma is csak gyermekkel tudják elképzelni a jövőjüket, az életüket. Az „új” generáció azonban csak annyi gyereket szeretne vállalni, amennyit szüleik is vállaltak, vagyis sokkal kevesebbet, mint a nagyszülők generációja.
A magyar társadalom gyermekcentrikus beállítottsága – éppen a gyermekvállalási tervek gyakori meghiúsulása miatt – félő, hogy változni, csökkeni fog. Különösen nagy veszélyt jelent a gyermekvállalási kor kitolódásával összefüggésben a véglegesen gyermek nélkül maradó párok arányának emelkedése. A magasabb végzettségű nők későbbi pályája szempontjából a legkevésbé hátrányos az lenne, ha még pályájuk elején vállalnának gyermeket. Talán meglepő, de a gyermek a családok számára nemcsak örömforrás, hanem nagyon fontos egészségvédő tényező is, ami nemcsak a nők, hanem a férfiak esetében is bizonyított. Egy korábbi követéses vizsgálat eredményei szerint a 40-69 éves férfi korosztályban a gyermekkel való jó kapcsolat négyszer magasabb túléléssel jár.
Bíznunk kell a családban, mint befektetésben, amely visszahozza nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi, lelki, szellemi, befektetéseinket, fáradozásainkat. Ehhez azonban a családtervezést biztonságossá kell tenni, garantálni kell, hogy a napi apró nehézségek, a tanulmányok, a munka, a jó értelemben vett karrier, a siker a gyerekek mellett is megvalósítható legyen, akár nőnek, akár férfinak születtünk.
Magyarországon az összes gyermek közel 30%-a három- és többgyermekes családokban nevelkedik. A tudatosan vállalt nagycsaládos életforma nemcsak a gondok szaporodását jelenti, de sok örömet és bizalmat, szeretetet vált ki az érzelmileg gazdagabb, szociálisan érettebb, egymás segítő, felelősségteljesen élő és cselekvő gyermekekből, ami példa értékű is lehet.
Forrás: Selye János Lelki Egészség Program,
S.E. Magatartástudományi Intézet, Népesedési Kerekasztal