Organikus Fitness
Nap mint nap fáradságos, megterhelő fizikai mozgással, nagy mennyiségű energialeadással, természetes környezetben kiszelektálódott génjeink tették képessé őseinket a túlélésre, ami egy nagyon lendületes életstílust eredményezett.
Mai modern társadalmaink népbetegségei, krónikus betegségei abból erednek, hogy – evolúciós értelemben – „hirtelen” változás történt: a szabadban, természetes környezetben folytatott aktív létforma helyét átvette az inaktív, lakásban, falak közé zárt életforma.
A logikus megoldás: őseink aktivitásmintáinak megvalósítható és praktikus mértékű lemásolása. Hogyan reprodukálhatnánk vadászó-gyűjtögető, vadon élő őseink rutin fizikai tevékenységének módját, időtartamát, gyakoriságát és intenzitását?
Számos bizonyítékunk van arra, hogy mindenféle tréning javítja az általános fittség szintjét és a várható élettartamot. Az ún. génexpresszió javulása pedig a vázizomzat, a légzőszervek, a glükóz- és zsíranyagcsere, a vérnyomás, a vegetatív egyensúly, a hangulat, az alvásminőség és az immunrendszer javulását hozza magával. Emiatt a szív- és érrendszeri állapotot, illetve a napi mozgásba való energiabefektetést a hosszú távú egészség és túlélés legjobb előrejelzőinek tekintjük.
A humán faj 2,4 millió évvel ezelőtti kialakulása óta őseink kb. 84 000 generáción át vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, a vadonban való életben maradás jelentős energiaráfordítást igényelt. A technológia drámai mértékű fejlődése – a mezőgazdasági forradalom 350 generációval, az ipari forradalom 7 generációval, a digitális kor kezdete 2 generációval ezelőtt – jelentősen csökkentette az ember fizikai aktivitását, a technikai vívmányok teljesen feleslegessé tették a napi testmozgást. Az evolúció során kialakult mozgási képességeink és szükségleteink azonban ettől még nem változtak meg! Ez az ellentmondás egyre növekvő elkorcsosuláshoz, rokkantsághoz és betegséghez vezet.
A Közel-Keleten kb. 10 000 évvel ezelőtt elkezdődött a földművelés és az állattenyésztés, mely fokozatosan kiszorította a vadászó-gyűjtögető életformát. Az Amazonas esőerdeiben, a Bengáli-öbölben, illetve az Andaman-szigeteken elzártan élő néhány törzsön kívül már nem léteznek hagyományos vadászó-gyűjtögető társadalmak. Elég ironikus, hogy miközben lassan az utolsó ilyen nép is eltűnik a Földről, a modern tudomány rájön, mennyire fontos ez az életforma a ma élő ember egészsége szempontjából.
Kim Hill antropológus 30 évet töltött a paraguayi ache és a délnyugat-venezuelai hiwi törzseknél. Feljegyzéseiből kiderül, hogy az achék minden esőmentes napon vadásztak, ezért a férfiak átlagosan napi 10 km-t gyalogoltak-futottak. A nagyobb vadászatok utáni napon mindig pihentek. „Számomra a legnagyobb megpróbáltatás a nehéz terep volt: kb. 20 másodpercenként átbújni egy alacsony ág alatt, kidőlt fákon átmászni, tüskés bozótoson átvergődni. A nők minden másnap kimentek az erdőre élelmet – zöldségeket, gyümölcsöket, bogyókat, dióféléket, gumós növényeket, apró állatokat, madártojásokat – gyűjteni. Csapatban dolgoztak, órákig gyalogoltak, aztán a zsákmányt, fát, vizet hazacipelték. Sokat ástak, másztak, hajolgattak, nyújtózkodtak, 4 éves korukig a gyerekeiket kendővel magukra kötve cipelték gyűjtőútjaikon. Hetente többször esténként több órás táncmulatságokat is tartottak” – emlékezik vissza az antropológus.
Az ember programozott ritmusa azt diktálja, hogy mozogjon, amikor muszáj, és pihenjen, amikor tud. A nyugati életstílus mellett alig vagy szinte soha nem kényszerülünk fizikai erőfeszítésre, ami elhízáshoz, rossz állóképességhez, depresszióhoz, kimerültséghez és betegségekhez vezet.
Megbízható tudományos vizsgálatok szerint már minimális fizikai aktivitásnövekedés is relatív egészségjavulást hozhat. Napi 3 km gyalogláshoz, sétához képest a nagyobb erőfeszítést igénylő napi 4,5 km lassú futás nem hoz szignifikánsan jobb eredményeket a metabolikus szindróma javulásában. A legtöbb elhízott ember számára az ideális testsúly eléréséhez és megtartásához napi 45-90 perces testmozgás lenne szükséges lehetőleg szabad levegőn végezve, ami egyrészt jótékonyan hat a mentális-emocionális állapotra, másrészt a napsugarak hatására szintetizálódó D-vitaminra rendkívül nagy szükség van.
A vadászó-gyűjtögetők 5-6 éves koruktól kezdve halálukig minden nap többféle „testedzést” végeztek, nehezebb és könnyebb napokat váltogatva. Ez kialakította náluk a szív és a tüdő teherbíró képességét, a rugalmasságot, az erőt, ellenálló képességet, mindez csökkentette a sérülés veszélyét. A modern tudomány is bebizonyította a váltott edzések hatékonyságát.
Ma már azt is tudjuk, hogy a túl megerőltető, hosszú időn át tartó sport (pl. a maratoni futás, a triatlon vagy a nagy távolságú bicikliverseny) egészségkárosító lehet, mert nincs összhangban genetikai örökségünkkel. A pár óránál hosszabb ideig tartó megerőltetés még a legfittebb embereknél is a szívizom, az ízületek, és az izmokkárosodáshoz vezethet, ráadásul az oxidatív stressz következtében megnövelheti a szív- és érrendszeri problémák rizikóját. A maratoni futók szívizomzatában rostosodás, hegesedés alakul ki.
Az elmúlt időkig az ember energiabevitele (étel) és energiabefektetése (mozgás) szoros összefüggésben volt egymással, hiszen az éhség erős motivációt jelentett. Ma ez az erőfeszítés minimálisra csökkent: csak a hűtőszekrényig vagy a szupermarketig kell elmennünk, nem is beszélve az autóval megközelíthető gyorséttermekről. Korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésünkre nagy energiatartalmú ételek, s a többlet bevitt energia zsírszövetté alakul.
Javaslatok a genetikai edzésprogram – az organikus fitness – kapcsán:
Forrás: O’Keefe JH, Vogel R, Lavie CJ, Cordain L.
– Prog. Cardiovasc. Dis. 2011 May-Jun –
ford. Mezei Elmira, a teljes cikk a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
