2011-ben a demencia (szellemi hanyatlás) ötödikként bekerült az ENSZ Politikai Nyilatkozatába. Az állam- és kormányfők felismerték, hogy a mentális és neurológiai rendellenességeknek, ideértve az Alzheimer-kórnak és más demenciáknak is, hasonló figyelmet kell szentelni, mint a cukorbetegségnek, a daganatoknak, a tüdő- és a szív-érrendszeri betegségeknek. 2010-ben a demencia költsége világszerte meghaladta a globális GDP 1%-át. Ha az összes demens beteget egy vállalat látná el, ez a vállalat lenne a legnagyobb bevételű cég a világon.
A WHO Demencia Jelentése szerint 2010-ben 7,7 millió új demencia eset volt, ez 4 másodpercenként egy új beteget jelent. A betegség előfordulása közvetlen összefüggést mutat a népesség globális elöregedésével, mivel a magas életkor az Alzheimer-kór legfőbb rizikófaktora. 2050-re a világ népességéből 2 milliárd ember lesz 60 év feletti.
Az előrejelzések szerint 2030-ra megkétszereződik, 2050-re megháromszorozódik a demenciában szenvedő emberek száma, ami azt jelenti, hogy a világon minden 85. ember áldozatává válik a betegségnek, hacsak időközben nem találunk rá megfelelő gyógymódot, vagy olyan kezelést, amely késlelteti a betegség megjelenését vagy lassítja előrehaladását.
Egy gyakori tévhittel ellentétben, a demencia nem tekinthető a korral járó „állapotnak”, nem az öregedési folyamat természetes velejárója. Ez egy betegség, amely ráadásul pusztító hatással van a beteg egész családjára is. Magyarországon 2010-ben kb. 160 000 volt az Alzheimer-betegek száma, de ennél sokkal több honfitársunk életét változtatja meg gyökeresen – közvetlen hozzátartozóként – a beteg családtag jelenléte, gondozása. A betegek 75%-át hivatalosan nem diagnosztizálták, tehát 4-ből 3 esetben nem kapnak gyógykezelést, tájékoztatást, ápolást vagy támogatást. Első tüneteinek megjelenése után az emberek még hosszú évekig élnek. Megfelelő támogatással számos beteg képes arra, hogy a társadalom hasznos tagja maradjon, minőségi életet élhessen. A demens embereknek és gondozóiknak gyakran egyedülálló rálátásuk van állapotukra és életükre, így eredményes lenne, ha bevonnák őket a részükre készülő programok megtervezésébe.
A demencia korai felismerése, diagnózisa és kezelése jelentős, hosszú-távú gazdasági előnyökkel járhat. Ellenkező esetben az Alzheimer-kór a XXI. században valóságos pénzügyi rémálommá válik, nyomában az egyénre, családokra és a közösségekre gyakorolt pusztító hatással. Az ápolás katasztrofális költségei ugyanis a szegénységi szintre sodorhatják a háztartások millióit.
A Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága 12 év óta küzd közösen a Nemzetközi Alzheimer Társasággal hogy
Az Alzheimer betegektől mindannyian sokat tanulhatunk arról, hogy kik vagyunk, és mi tesz bennünket emberivé. Saját emberiességünkre tudnak emlékeztetni, amiről időnként megfeledkezünk. Tanítani tudnak bennünket türelemre, figyelni a szavakon túli jelentésekre, hogyan engedjük el a jelentéktelen dolgokat, hogyan éljünk a jelenben, hogyan fogadjuk humorral és méltósággal a változásokat. Az Alzheimer-betegek megtaníthatnak bennünket arra, hogyan szeressük az életet és egymást.
