LÁZ: barát vagy ellenség?
Testünk belsejében nagyjából mindenhol 37,5 °C van, a vér ugyanis kiegyenlíti a különbségeket. A testfelszín ennél 1-2 fokkal hűvösebb, de hidegben, vagy láz esetén az eltérés nagyobb is lehet.
Hőszabályozásunk központja a hipotalamuszban van, mely nagyon kis eltéréseknél is beindítja a megfelelő kompenzáló mechanizmusokat. A fokozott izommunka (járkálás, didergés) a hőtermelést, a bőrerek kitágulása (kipirulás, verejtékezés) a hőleadást szolgálja.
A láz a szervezet szándékos reakciója, ezért nem tévesztendő össze a tűző napon, vagy a fokozott energiatermelés következtében történő felmelegedéssel. Lázról akkor beszélünk, ha a hipotalamusz „termosztátja” magasabb célhőmérsékletre áll be, ilyenkor túlsúlyba kerülnek a hőraktározó folyamatok: hidegrázás, bőrerek összehúzódása, melegkereső magatartás.
A láz kiváltó oka nemcsak fertőzés, hanem autoimmun gyulladás vagy daganat is lehet. A különféle okok az ún. pirogéneken keresztül váltanak ki lázat, amik olyan molekulák, melyek a vérárammal a hipotalamuszba sodródva, a termosztátot magasabb célhőmérséklet elérésére ingerlik. Pirogén lehet a baktériumok faláról leváló törmelék, de a fehérvérsejtek is termelnek ilyeneket. A köszvényes rohamtól kezdve, a sérülések által kiváltott sebgyógyuláson át a leukémiáig, bármilyen okból történő aktiválódásuk lázat válthat ki. Főleg időseknél fordul elő az ún. centrális láz, mely különféle megterhelések (pl. alváshiány, konfliktus hozzátartozókkal, fájdalom) által kiváltott aspecifikus reakció.
Az okok sokfélesége miatt a láz önmagában nem alkalmas a diagnózis felállítására. Célszerűbb az egyidejűleg megjelenő tünetekből kiindulni. Például, ha egy autoimmun beteg belázasodik, akkor az első ötlet a betegség fellángolása (almafa alatt ne keressünk körtét). Ha a lázas betegnek a torka is fáj, akkor feltehetőleg torokgyulladás okozza a lázát.
Persze sok esetben nem ennyire egyszerű a dolgunk, sunyi fertőzések, fel nem ismert betegségek is járhatnak lázzal, ami a szakembereknek is komoly fejtörést okozhat.
Fertőzések esetén a láz a szervezet védekezési reakciójának a része. Ilyenkor nem cél a normális testhőmérséklet fenntartása, mivel ez az immunválaszt gyengítené. Egészséges felnőttek esetében nem feltétlenül szükséges a láz csillapítása, ám kisgyerekeknél a lázgörcs veszélye miatt, időseknél és krónikus betegeknél a folyadékvesztés, és az energiatartalékok csökkenése miatt, cukorbetegeknél pedig a cukorháztartás stabilitása érdekében ajánlott a lázcsillapítás. Autoimmun betegség fellángolása, vagy daganatos betegeknél tapasztalható láz esetén mindenképp törekedjünk a hőmérséklet normalizálására, ezzel magát a kiváltó, kóros folyamatot is fékezhetjük.
A láz csillapításának egyik módja a pirogének felszabadulásának gátlása, erre az ún. nem szteroid gyulladáscsökkentők (pl. acetil-szalicilsav, metamizol, paracetamol, diclofenac) a legalkalmasabbak.
Kiválasztásánál figyelnünk kell a társbetegségekre (pl. gyomorfekély, vesebetegek), a gyógyszer-kölcsönhatásokra, illetve az esetleges allergiás reakciókra.
Gyerekeknél főként a paracetamol esetében figyelni kell az adagolásra!
A másik módszer a hőleadás serkentése a verejtékezés fokozásával, illetve fizikai hűtéssel. Előbbi meleg gyógyteákkal (pl. hársfa-bodza), utóbbi priznic és hűtőfürdő alkalmazásával érhető el. Mindkettőnél alapvető a teljes test fokozatos hűtése.
Láthatjuk, hogy a láz helyes megítéléséhez számos tényezőt kell mérlegelnünk. Ami biztos, hogy mindig figyelemre méltó tünet, vétek tehát félvállról kezelni.
Dr. Eörsi Dániel
orvos-szaktanácsadó
