Kapcsold ki!
A túlhajtottság, fáradtság és stressz mindannyiunkra másképp hat, így másként is tudjuk kipihenni, levezetni: van, aki zenét hallgat; van, aki nagyokat alszik, mások intenzíven sportolnak, s olyan is akad bőven, aki evésbe, ivásba, vagy egyszerre mindkettőbe menekül. A zsúfolt város vagy a munkahelyi nyüzsgés után, sokan a természetben keresnek enyhülést, hosszan, csendben sétálnak, szemlélődnek, leülnek pihenni például az erdőben egy fatörzsre, vagy vízpartra, esetleg virágos rétre, s nem tesznek egyebet, csak „vannak” – gyönyörködnek a tájban, s ettől töltődnek.
Mindezekre egész évben várunk, előre eltervezzük a szabadság 1-2 hetes programját, de gyakran esünk abba a hibába, hogy belezsúfolunk mindent, amire vágyunk. Szerencsés esetben, teljesen másként töltjük, más dolgokkal foglalkozunk, mint egész évben, és ez jó is, kivéve, ha ülő munka után, egész évi mozgásigényünket a szabadság rövid ideje alatt próbáljuk levezetni, „agyonsportoljuk” magunkat, majd nehezen gyógyuló, vagy maradandó sérülést szerzünk, tönkretéve a nyaralást és a további mértékletes sport lehetőségét.
Tapasztalati tény: a szabadság általában úgy kezdődik, hogy az utolsó munkanap késő délutánján kapkodva pakolunk, majd elindulunk, rövidebb-hosszabb idő alatt holtfáradtan megérkezünk valahová, ahol az első nap alvással telik.
Ezután következnének tervezett programjaink, melyeknek – jó esetben – része a csend, ellazulás, kikapcsolódás, amiért tulajdonképpen elutaztunk, ám ebben megakadályoz bennünket a mobiltelefon és a poggyászból előkerülő laptop. Szabadságon vagyunk, közben minden nap „kicsit” dolgozunk. Valójában se nem dolgozunk, se nem vagyunk szabadságon! Így a nyaralás nem éri el célját, a teljes kikapcsolódást, feltöltődést, gondtalan időtöltést – amire valójában költjük pénzünket és a szabadságunkat – hiszen egy láthatatlan köldökzsinór folyton összeköt azzal a közeggel, ahonnan ki akartunk egy kicsit szakadni. Nyilván, komoly döntés és akaraterő kell, hogy a nálunk lévő eszközöket kikapcsoljuk, de megéri!
Helyette hagyjuk testünket-lelkünket végre kisimulni, készítsünk fényképeket, gyűjtsünk apró emlékeket, majd hazatérve, adjunk magunknak 2-3 napot a „visszazökkenésre”, csak fokozatosan vegyük fel a korábbi élettempót – ezzel komoly szív- és keringési problémákat kerülhetünk el!
Béky László
természetgyógyász
www.beky-termeszetgyogyaszat.hu
