A szájhigiéne szerepe a fogínygyulladás és a fogágybetegségek megelőzésében
Az egyéni szájhigiénia legfontosabb eszköze a hagyományos fogkefe. Használata azonban időigényes és jó kézügyességet igényel. Epidemiológiai vizsgálatok alapján tudjuk, hogy csak igen kevés egyén mos úgy fogat, hogy megfelelő szájhigiénét és gyulladásmentes állapotot tudjon fenntartani.
A parodontális gyulladás oka ugyanis, a fogakon szervesen megtapadt bakteriális biofilm. Elvileg napi kétszer, alkalmanként 2-2,5 percig tartó fogkeféléssel és időnként fogselyem használatával a legtöbb felnőtt ember megőrizhetné fogazata és a parodontium egészségét.
Egy a 70-es években megjelent cikk felhívta a figyelmet arra, hogy a csak fogkefét használó csoport szájhigiénés és gingivális indexértékei jelentősen elmaradtak a rendszeresen fogselymet is használó csoport mögött. Ennek oka, hogy még a legjobb technikával, kézi vagy gépi fogkefével végzett fogtisztítás mellett is jelentős mennyiségű plakk marad az inter-dentális területen. Csak kevesen vannak tisztában a helyes fogmosás szabályaival, és nem ismerik a hatékony fogtisztítási technikákat.
Már fiatal korban, amikor az interdentális papilla még teljesen kitölti a fogközöket, az approximális fogfelszínek csak fogselyemmel tarthatók tisztán, csak így előzhető meg a szervült biofilm kialakulása.
A fejlett országokban, elsősorban Skandináviában és Észak-Amerikában ún. „recall” rendszer működik, amelyben a teljes körű kezelésen már átesett beteget rendszeresen visszarendelik professzionális fogtisztításra és ellenőrzésre. Ennek köszönhetően jóval kevesebb embernek van fogszuvasodása vagy aktuális parodontális panasza. Az eredmény: Skandináviában nagyrészt még a 70 éves korosztálynak is megtartott ép fogazata van.
Manapság a média is az egészségesebb testkultúra irányába motiválja az embereket. Előbb-utóbb ez által is emelkedik a lakosság igényessége és a társadalom szájhigiénés színvonala.
Skandináviában a hetvenes-nyolcvanas években jelentős pénzösszeget fordítottak prevenciós programok finanszírozására. Ennek hatása ma már társadalmi méretekben is érvényesül. Egy most már 30 évet felölelő követéses vizsgálat nagyon jól bizonyítja, hogy milyen szerepe van a megfelelő fogköztisztító eszközök használatának és a rendszeres professzionális szájhigiénének. Hat év után jelentős különbség mutatkozott a rendszeres professzionális kezelésben részesülők és a kontroll csoport fogászati állapota között. A tesztcsoport az évek során nem mutatott parodontális tapadásveszteséget, a kontroll csoportban átlagosan 1,2 mm-es tapadásveszteséget regisztráltak. 6. év végén félbeszakították a kontroll csoport vizsgálatát és beolvasztották őket az ellenőrzött csoportban. A 15. év végére az átlagos plakk-index értékek 40-50%-os javulást mutattak a kiindulási értékhez képest. Az ínyvérzési index érték a kiindulási 20-25%-os értékről 2-3%-ra esett vissza. A vizsgálat arra is felhívta a figyelmet, hogy a csak fogkefét használó csoport szájhigiénés és gingivális indexértékei jelentősen elmaradtak a rendszeresen fogselymet vagy approximális fogkefét használó csoport mögött.
A hazai kép sajnos még messze elmarad a skandináv modelltől. A magyar fogorvos társadalomban még nem honosodott meg sem a parodontális prevenciós szemlélet, sem a magas fokú minőségi teljesítmények iránti igény. A fogszúvasodás megelőzésére is kevesebb energiát fordítunk, mint a szúvas fogak betömésére. A legtöbb fogászati beavatkozás (tömés, korona, híd stb.) még ha a legnagyobb gonddal is végezzük, megváltoztatja a szájüreg ökológiai egyensúlyát és higiénés állapotát, fokozza a plakk felhalmozódást és akadályozza a tisztítást.
Ma hazánkban évente mindössze 8 millió fogkefe fogy, felmérések szerint a lakosság alig 10%-a ismeri vagy használja a fogselymet, illetve a fogköz-tisztító kefét. Ezek a szomorú adatok is azt mutatják, hogy még sokat kell tennünk nekünk, fogorvosoknak, szájhigiéniku-soknak és az egészségügy szervezőinek a lakosság szájegészségügyi állapotának javítása érdekében.
Dr. Gera István
egyetemi tanár, SE Parodontológiai Klinika
