Az éltető víz!
Bár az életkor előre haladtával egyre csökkenő arányban, de mégis testünk legfőbb alkotó eleme a víz. Érthető tehát, hogy szervezetünk működésében igen sokrétű szerepe van, melyek a teljesség igénye nélkül:
A vizet összességében bio-informatikai közvetítő közegnek tekinthetjük, hiszen a sejtek életében a víz ezt a közvetítő szerepet tölti be.
Optimális esetben – testtömegtől, életkortól, a fizikai aktivitástól és a külső hőmérséklettől függően – naponta 1,5 – 2,5 liter folyadékot fogyasztunk, amely az elmúlt évezredek során egyértelműen a vizet jelentette. Modern korunk technikai fejlődése nem ok és magyarázat arra, hogy mostantól a tiszta vizet bármilyen más folyadékkal, édesített, színezett, ízesített, szénsavval dúsított levekkel helyettesítsük.
Gondolkodjunk józanul! Szervezetünk a tüdőnkön keresztül épp megszabadulni szeretne a széndioxidtól, hogy friss oxigénhez juttassa sejtjeinket. A sejtekben keletkező széndioxidnak nagyon fontos élettani hatása van, de semmi okunk nincs rá, hogy ehhez további mennyiséget vigyünk be kívülről. (Az emberi szervezetben a gázcsere éppen fordítva működik, mint a növényeknél, melyek széndioxidot használnak fel és – nagy szerencsénkre – oxigént bocsátanak ki.) Miért fojtogatnánk tehát magunkat szénsavas italokkal, melyek a gyomor- és bélrendszerben felesleges, kellemetlen feszülést, a gázok távozását okozzák és hozzájárulnak a manapság gyakorta emlegetett elsavasodási folyamatokhoz?
A megfelelő oxigén-ellátottság szerepe a szervezetben játszódó biokémiai folyamatok szempontjából, egyre ismertebbé válik. Szervezetünket a sejtszíntű oxidációhoz elsősorban a tüdőn keresztül látjuk el oxigénnel. Testi fáradtságunk legfőbb oka az izmok oxigénellátásának elégtelensége. Nagyobb fizikai megterhelés esetén, a légzés útján történő véroxigén-telítés – a tüdő teljesítőképességének behatároltsága és/vagy a levegő alacsonyabb oxigéntartalma (pl. magas hegységekben) miatt – elégtelen lehet. Ilyenkor a vér oxigénszintje az izomsejtek helyreállítási folyamataihoz képest alacsony. E jelenség jellemző mutatója az artériás vér oxigéntelítettségi foka. Mindez egészséges emberekre vonatkozik, krónikus betegségek esetében ugyanis, a sejtek oxigénhiányához egyéb tényezők is hozzájárulhatnak.
Egyes kutatások a gyomor-bélcsatorna útján történő oxigénbetáplálást a levegő belélegzésénél intenzívebbnek találták – ezt klinikai feltételek között több éve alkalmazzák. Az ilyen oxigénterápia – a tapasztalatok szerint – nemcsak az izomsejtek hatékonyabb oxigéntáplálását eredményezi, hanem egyéb megújulási, regenerációs folyamatokat is serkent. A gyomor- és bélnyálkahártyán keresztül felszívódott oxigén a véráramon keresztül jut el a szövetekbe, izmokba, létfontosságú szervekbe, kedvezően hathat a sejtek anyagcseréjére. Kimutatták, hogy a gyomorba juttatott, onnan felszívódó molekuláris oxigén révén, a szövetek oxigéntartalmának növekedési sebessége – a légzéssel történő betáplálással szemben – hozzávetőlegesen tízszeres. Otto Wartburg kétszeres Nobel-díjas tudós kutatásai során bebizonyította, hogy a káros sejtek – az anaerob baktériumokhoz hasonlóan – optimális módon, oxigénszegény környezetben élnek, s oxigéndús környezetben nem szaporodnak.
1989-ben Jan Lamprecht, Dieter Schroeter és Niedhard Paweletz (Heidelberg – Institute of Cell Biology) publikált először az alacsony deutérium tartalmú víz jótékony hatásáról. Egy felnőtt ember szervezetében a deutérium koncentrációja kb. 12-14 mmol/l, tehát a deutérium kb. hatszor akkora mennyiségben van jelen, mint a kalcium, és tízszer akkora mennyiségben, mint a magnézium. A csökkentett deutérium tartalmú víz kedvező hatása a sejtek pH-szabályozásán keresztül érvényesül. Kimutatták, hogy a csökkentett deutérium tartalmú víz hatására a szervezetben csökkenő deutérium-szintet az ép sejtek károsodás nélkül tolerálják, míg a kóros sejtek nem. A csökkentett deutérium tartalmú víz fogyasztása során semmilyen káros mellékhatást nem tapasztaltak. (x)
Dr. Szabó Gábor
