Szedjünk-e vitaminokat?
Manapság a feldolgozott élelmiszerek világában legtöbbünk nem jut hozzá a megfelelő dózishoz a szükséges tápanyagokból. A lakosság túlnyomó többsége számos nélkülözhetetlen tápanyagban hiányt szenved. Ezek a hiányállapotok sok bajt okoznak, többek között szívbetegséget, rákot, idő előtti öregedést, szellemi leépülést, cukorbetegséget, vagy éppen szembetegséget, szklerózis multiplexet, illetve asztmát.
Tudvalevő, hogy az esszenciális tápanyagok – így a vitaminok is – szimbiózisban fejtik ki a hatásukat, tehát megfelelő mennyiségben együtt beszedve sokkal hatékonyabbak. Például az E-vitamin jobban hasznosul, ha C-vitaminnal és szelénnel együtt vesszük be, hasonlóképpen a különböző B-vitaminokat is együtt érdemes beszedni, s ugyanez indokolja a jól összeállított multivitaminok hatékonyságát is. Az utóbbi évek kutatásai rávilágítottak arra is, hogy a K-vitaminhiány, ami nagyon elterjedt a nyugati emberek körében, az egyik meghatározó oka a szív és érrendszeri, valamint a lágyszövetek meszesedésnek.
Alapvetően K1 (phylloqui-none) és K2 (menaquinon-ok) vitamint különböztetnek meg. A K1-vitamin a zöld növényekben található, a K2 főként állati eredetű élelmiszerekben. Az iskolában azt tanítják még ma is, hogy az emberi bélbaktériumok elég K-vitamint termelnek, a mérések viszont nem igazolják, sőt, kétségessé teszik, hogy ebből komoly mennyiség termelődne és szívódna fel. Az erek és lágyszövetek elmeszesedését manapság gyakorlatilag korral járó elváltozásnak tekintik, holott legújabb ismereteink szerint, ezt főként a K-vitamin hiánya okozza. Ebből viszont az következik, hogy a K-vitaminhiány gyakorlatilag általánosnak tekinthető.
A K-vitamin szív- és érrendszeri hatását elemezve mára világossá vált, hogy a megfelelő szintű K-vitamin bevitel lassítja vagy akár vissza is fordíthatja az erek és a szív elmeszesedését. A 7 éves követéses Rotterdam-vizsgálatban a legmagasabb K2-vitaminszintet mutatók között 60%-kal csökkent a szívhalálozás, 26%-kal a bármilyen okból bekövetkező halálozás, és 52%-kal csökken a súlyos aorta-elmeszesedés.
Számos vizsgálat igazolta, hogy az alacsony K1- és K2-vitaminszint csökkent csontsűrűséget eredményez és gyakoribb a medence-, csigolya- és combnyaktörés. Egy japán vizsgálatban a legalacsonyabb K-vitamin vérszintet mutatóknak 3,6-szor nagyobb volt a kockázata a csigolyatörésre, mint a legmagasabb K-vitamin vérszintűeknek. Japánban régóta alkalmaznak napi 45 mg menaquinone-4-et (a K2-vitamin egyik fajtáját), mely dózis a 450-szerese a ma érvényben lévő ajánlásnak. A kezelés hatására csökkennek a törések, erősödik a csont. A K-vitamin úgy tűnik, az a következő vitamin lesz, amely alapvető szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek és a csontritkulás megelőzésében.
Ezzel összefüggésben viszont, a D-vitamint a legtöbben mindössze az időskori csontritkulás fékezőjeként ismerik. Az utóbbi években elég sok szakirodalom jelent meg, amely azt mutatta be, hogy a D-vitamin a szervezetben igen sok funkciót ellátó hormon, melynek alacsony szintje immunhiányos állapotot idéz elő, fogékonnyá tesz a fertőzésekre, fokozza az autoimmunbetegségek kockázatát, rontja az inzulin hasznosulását és hátrányosan érinti a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjeinek működését is.
Mivel a D-vitamin – mint hormon – fontos szerepet játszik a sejtosztódásban is, a népességszintű D-vitaminhiány az egyik oka a rákjárványnak. A D-vitamin ugyancsak fontos szerepet játszik a szív- és betegségekkel szembeni védelemben, alacsony szintje a vizsgálatokban előre vetítette az idős emberek önellátó képességének és kognitív képességeinek szintjét. A magzati fejlődésben a D-vitamin hiánya súlyos fejlődési zavarokhoz vezet, csecsemőkorban pedig véd többek között a későbbi cukorbetegség, multiplex szklerózis vagy asztma ellen.
Gyakran betegeskedő gyerekeknek nagy dózisú D-vitaminra megszűntek a felső légúti betegségei.
A D-vitamin tehát, nem csupán a csontok „vitaminja”, hanem egy rendkívül fontos hormon, amely évmilliókon keresztül az emberi szervezetben – mivel állandóan napon voltunk – igen magas szintű volt.
Az ember 20 000-50 000 NE (nemzetközi egység) D-vitamint szintetizál a napból napsütéses időben fél óra alatt. Az afro-amerikaiaknak ugyanakkor kb. 5-ször annyi időre van szükségük ehhez, míg a nagyon barnára sült fehéreknek dupla idő szükséges azonos mennyiségű D-vitamin szintéziséhez. Ha ruhát viselünk, vagy napvédő krémmel vagyunk bekenve, akkor nem képződik D-vitamin. Érdemes kihasználni a kora tavaszi napsütést a szabadban való testmozgásra, hiszen bőrünk még fehér, s éppúgy ki van éhezve a D-vitaminra, mint csontjaink a testmozgásra.
