A böjt bizonyos ideig tartó önkéntes nem evés, mely évezredek óta egyrészt szellemi gyakorlat, másrészt számos betegség kezelésének fontos kelléke.
Az ókorban Hippokratész – a nyugati medicina atyja – hitt abban, hogy a test képes önmagát megújítani. Fontos gyógyító eszköznek tekintette a böjtöt. Ugyanígy
Paracelsus is a legjobb gyógymódként hirdette. Az Ajurvéda medicina szintén a gyógyítás fontos építőelemének tekintette.
A belekben gyakran telepedhetnek meg baktériumok, vírusok, paraziták. Az ételek lebomlása során felszabadult vegyületek a véráram útján a májba kerülnek. Itt történik a méregtelenítés folyamata. Böjtölés alatt a máj és az immunrendszer kész arra, hogy az évek alatt lerakódott mérgező anyagokat elszállítsa, hatástalanítsa a szervezetben. Amerikai kutatók szerint az évek alatt felhalmozott toxinok súlya elérheti a 2,5-5 kg-ot. Talán éppen ezért éli reneszánszát napjainkban a 0 kalóriás diéta és a böjtkúra.
Időtartam – A böjtölés időtartama mindig attól függ, hogy milyen egészségi állapotban vagyunk és hogy próbáltuk-e már valaha a nem evés technikáját. Ha már tudjuk, miről van szó, akkor megbirkózhatunk egy hosszabb ideig (2-4 hétig) tartó kúrával, mely az alternatív medicinában járatos gyógyítók szerint a legmegfelelőbb méregtelenítéshez vezet. Gyakori a hétnapos böjtkúra és a háromnapos böjt, melyet évente négyszer, az évszakváltások időszakában végeznek. Az úgynevezett prevenciós böjtöt nagyon sokan alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy heti egy alkalommal nem fogyasztunk szilárd táplálékot. Azokban az esetekben, amikor a böjt három napnál tovább tart, kötelező az orvosi felügyelet!
Módszer – Klasszikus böjtölés alatt azt értjük, hogy tiszta vízen, esetleg gyógynövényből készült teán kívül mást nem iszunk, nem eszünk. E mellett a modernkori böjt a dzsúszkúrát jelenti, ebben ugyanis a folyadék és egyben a táplálékfelvételt zöldség vagy gyümölcslé formájában biztosítjuk. Előnye a vízivással szemben, hogy értékes nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok jutnak be szervezetünkbe, melyeket nem érdemes még egy napig sem nélkülöznünk.
Mit együnk böjtölés után? – Először is ügyeljünk arra, hogy mennyiségileg ne legyen sok az elfogyasztott táplálék, hiszen a kúra alatt összeszűkült gyomrot és a pihent állapotú emésztőtraktust igen jelentősen megterhelnénk vele. Hellmut Kützer szerint törekedni kell a teljes értékű ételek fogyasztására. Javaslata az, hogy a kúra utáni napokon folyamatosan emeljük a bevitt kalóriamennyiséget. Induljunk 450 kcal-ról és a hatodik napra jussunk el 1500 kcal-ig. Érdemes gyümölcsöt, zöldséget, gabonafélét bőséggel fogyasztani ezeken a napokon.
Fő az elővigyázatosság – Ugyanúgy, ahogy bizonyos ételek, úgy a böjtkúra sem fejt ki minden emberre egyformán jó hatást. Akiknek érzékenyebb a gyomruk, a májuk vagy emésztőrendszerük más területe, vagy valamely krónikus betegségben szenvednek, érdemes fontolóra venniük a kúra megkezdését, hiszen többet árthatnak vele maguknak, mint amennyit a böjt használ.
Ha a böjtöt három napnál többre tervezzük, mindenképpen kérjünk hozzá szakmai segítséget, orvosi felügyeletet. Böjtölés alatt a munkahelyi teljesítőképesség jelentősen csökken, ezért érdemes inkább hétvégén kísérletezni. A kúra alatt javasolt a sok pihenés és a fizikai aktivitás csökkentése. Elég egy rövid séta vagy néhány nyújtógyakorlat. Az első napokban a fogyás mértéke elérheti az egy kilogrammot is. A harmadik naptól azonban ez az érték 0,5 kg-ra csökken.
Miért fogyunk? – Kiábrándító, de sajnos igaz: a néhány nap alatt leadott súly nagy része folyadék, kisebb része az izmokból származó fehérje, legkisebb része zsír. Pár napos böjttel nem tudunk megválni az évek hosszú sora alatt felhalmozódott zsírpárnáktól. Ehhez egészen más jellegű fogyókúrára van szükség. Amit a böjttel el lehet érni, az az, hogy a sós, fűszeres ételek által megkötött folyadék távozik szervezetünkből, így mindenképpen energikusabbá, könnyedebbé válunk.
Másrészt testünk rendelkezik zsír- és szén-hidrátraktárral, viszont fehérjét nem tud félretenni, ezért ha a táplálék útján nem jut szervezetünkbe fehérje, akkor megkezdődik saját izomzatunk leépítése – amerikai terminussal élve – az „izomkannibalizáció”. Ennek következménye az, hogy az alapanyagcsere csökken, tehát kevesebb lesz a napi kalória-felhasználás. Így a fogyás üteme is lelassul. (Forrás: HáziPatika.com)
Dr. Boros Szilvia, PhD.
sport-szakorvos, főiskolai docens
További info a témáról: www.almawellness.hu
Bejelentkezés, konzultáció: 06-30/859-5103
