Testsúlycsökkentő program cukorbetegeknek
A 2-es típusú cukorbetegek túlnyomó többsége esetében nem az örökletes hajlam a meghatározó, hanem az életvitel. A legújabb szakirodalmi adatok is a testsúlyfelesleg meghatározó szerepét húzzák alá. Ha a 22, vagy ez alatti testtömeg-indexű (BMI) rendelkező egyének 2-es típusú cukorbetegség iránti kockázatát 1-nek vesszük, akkor a 23-25 közötti (még normális) BMI-nél a kockázat már 3-szoros, 26-35 közötti BMI-nél 11-szeres, 35 feletti BMI-nél pedig már 17-szeres.
Az elhízás megelőzése valójában már csecsemő- és kisgyermekkorban kezdődik: legalább 6 hónapos korig kizárólag anyatejes táplálás, kisgyermekkortól folyamatosan és rendszeresen űzött sport, fizikai aktivitás, az üdítő italok és gyorséttermi ételek fogyasztásának kerülése.
A cukorbetegség kifejlődésének első szakaszában az ún. csökkent glukóz-tolerancia állapotában, amikor a vércukor éhgyomorra még normális, de 75 g szőlőcukorra terhelve, 2 óra múlva 7,8 és 11 mmol/l közötti, még 50-70%-nyi esély van az állapot visszafordítására.
Később, már diagnosztizált cukorbetegség esetén jelentős eredményt csak az életvitel radikális megváltoztatásával és a túlsúly megszüntetésével lehet elérni.
A rendszeres testmozgás növeli az energia-felhasználást, javítja a sejtek inzulin iránti érzékenységét, csökkenti a vércukorszintet, hosszabb távon csökkenti a vérnyomást, ráadásul az örömszerzés forrása is lehet. A terhelhetőség mértékét a pulzusszám alapján határozzuk meg: 220 – életkor = maximális pulzusszám, melynek 50-70%-os értékét kell elérni a sport során a megfelelő hatékonyság érdekében. Ne keressünk kifogásokat! Egy kiadós sétához, intenzív gyalogláshoz nem szükséges sem sportkomplexum, sem anyagi ráfordítás, csak kitartás!
