Az ember helye a természetben – világnézeti kérdések korunkban
A halálközeli élmények kutatása során sikerült 3 klinikai felmérésben alátámasztani, hogy akkor, amikor az agyunk nem működik, érzékelésünk kifinomult és objektív képet képes alkotni környezetünkről, azaz nem hallucinációról van szó. Ilyenkor még a vakoknak is van vizuális érzékelésük, amit a kutatók a „tudat látásának” (mindsight) hívnak.
Kenneth Ring (PhD) azt vizsgálta, mennyiben változtatja meg világnézetünket, ha halál közeli élményekben van részünk. Ezek az élmények megváltoztatják viselkedésünket, hozzáállásunkat az élethez. Ahhoz a szilárd meggyőződéshez vezetnek, hogy tudatunk a testünk elmúlásával tovább létezik. Mivel érzékelik az életük kép- és élményszerű lepergése során, hogy milyen érzéseket váltottak ki cselekedeteik másokban, megváltozik magatartásuk. Felfogásuk szerint minden cselekedetük következményét ők maguk is át fogják élni. Nem tudják követni azt a társadalmi elvárást, amely azt követeli, hogy másokkal versengjünk anyagi javak vagy egyéb sikerek érdekében. Önmagában az anyagi javak szerzése üres és értelmetlen számukra. Úgy érzik értelme, küldetése van az életüknek, rendkívül nagyra becsülik azt a tudást, amelybe a misztikus fényben rövid betekintést nyerhettek. Életük egyik legfontosabb céljának azt tekintik, hogy segítsenek másokon, gondoskodjanak azokról, akik erre rászorulnak. Ez a gondoskodás kiterjed az egész föld ökológiai egészségére, a természet védelmére is. Ezekkel szemben az anyagi javak szerzése háttérbe szorul.
A másik kutatási irányzat a reinkarnáció vizsgálatán keresztül keres válaszokat életünk értelmére. Az orvos Prof. Dr. Ian Stevenson bizonyítékokkal, dokumentumokkal igazolta, hogy a reinkarnációs emlékek valós, megtörtént eseményeken alapulnak. Bemutatta, hogy az előző életekre nem ritkán testi jegyek is utalnak.
Igazán közel az élet értelméhez elsősorban a regressziós hipnózissal foglalkozó kutatók között azok jutottak, akik az ún. életek közötti létszférát vizsgálták. Ennek a témának egyik legkiemelkedőbb kutatója Michael Newton (PhD). Összességében arra a következtetésre jutottak, hogy életünk értelme: érzelmi élmények szerzése. A pozitív tulajdonságok elsajátításának kiemelkedő szerepe van. Fontos, hogy megtanuljunk megbocsátani, feltétel nélkül elfogadni másokat.
Életünk felfogható egy szerepként, amelynek végén értékeljük magunkat és szembenézünk saját gyengeségünkkel, hiúságunkkal, önzésünkkel. Ha valakit származása vagy világnézete miatt gyűlöltünk, magunk határozunk úgy, hogy a következő „életünket” az övéhez hasonló szerepben és körülmények között szeretnénk leélni, azzal a céllal, hogy tanuljunk, változzunk, fejlődjünk.
Születésünk előtt áttekintjük életünket, amelynek során érzékelhetjük annak főbb, legvalószínűbb állomásait. Érdekes megemlíteni, hogy néhány halál közeli élményben is megjelent a még hátralévő élet néhány mozzanata, amelyek később be is következtek. (Akkor láttak például az érintettek plafonventillátort és hűtőgépet, amikor azok még ismeretlenek voltak.)
Érdemes megemlíteni a biológus Michael Nahm kutatásait, melyek rávilágítottak arra, hogy a „szellemi fogyatékosság” értelmezhetetlen. Bemutatott számos esetet, amikor súlyos szellemi fogyatékosok, dokumentáltan „megvilágosodtak” és tökéletes értelmi képességet mutattak a haláluk előtti napokban, hetekben. A lélek soha nem lehet beteg, csak a fizikai agyunk. (Forrás: www.gyogygombakönyv.hu)
Varga Gábor
filozófus, történész
