Edzésprogram 40 felett
Világszerte közel 200 millió nőt fenyeget a csontritkulás következtében előforduló csonttörés veszélye, amely leginkább a gerincet és a csípőt érinti. Az osteoporosis a csont anyagcseréjének betegsége, melynek következtében csökken a csont tömege, szerkezetében (minőségében) is átalakulás megy végbe: a csontgerendák elvékonyodnak, emiatt a csont törékennyé válik.
A csontritkulás mértéke függ az életkortól és a genetikától , de a rizikótényezők között szerepel a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód, mely fokozottan növeli a csontritkulás kockázatát. Utóbbira bizonyíték, hogy a fekvőbetegeknél már néhány nap alatt megnő a vizeletben az ürített kalcium mennyisége, ami azt jelzi, hogy a csontbontó folyamatok túlsúlyba kerültek.
A csontritkulást mindenki az idősödés elkerülhetetlen velejárójának tekinti, kevesen gondolnak arra, hogy a rendszeres aktivitás milyen jelentősen lassíthatja a folyamatot. Egyetlen titka a rendszeresség, ugyanis ha felhagyunk vele, tovább folytatódik a csontok sűrűségének csökkenése.
A kutatók 4320 posztmenopauzális nőnél figyelték meg a fizikai aktivitás hatásait. Legfőbb tanulságnak az bizonyult, hogy a mozgás lehet a legbiztonságosabb és leghatékonyabb módja a csontritkulás megakadályozásának.
A gerinc csontjainak ásványi anyag vesztése ellen a különböző edzésprogramok kombinációja bizonyult a leghatásosabbnak. Azoknál a nőknél, akik f elváltva gyalogoltak, futottak, táncoltak és intenzívebb erősítést végeztek, kevésbé volt kimutatható a csontritkulás, mint az egyoldalú tevékenységet végzőknél és az inaktívaknál. Az is bebizonyosodott, hogy bár a rezisztencia-edzések (izomerősítések) nem az egyedül üdvözítő utat jelentik ebből a szempontból, mégis döntő szerepük van a csontvesztés lelassításában.
Az elképzelésekkel szemben az úszás nem ösztönzi annyira a csontképzést, mint a direkt tengelyirányú, tehát álló helyzetben végzett mozgások. (Az űrhajósoknál is ezért fordulhat elő, hogy a súlytalanságban lebegve leépül csontozatuk.)
Nem szükséges túlzottan dinamikus mozgást végezni, mert ott nagyobb a törés kockázata és a csont sem épül tőle jobban. Az úszás ez esetben arra jó, hogy akik régen nem sportoltak, azok izomzatát megerősíti, hogy utána már jobban terhelhetővé váljanak egyéb sporttevékenységben is.
A fizikai aktivitás tehát a megelőzés és a folyamat fékezésének egyaránt a kulcsa lehet. Ha a csontritkulás öröklődik a családban, már 40 éves kor körül érdemes csontsűrűség mérést végeztetni, de a menopauza időszakában minden nőnek ajánlott a rendszeres ellenőrzés. Az ortopéd orvos segíthet a megfelelő mozgásforma és egyéb kiegészítő kezelések kiválasztásában is.
Dr. Dobos Márta
ortopéd szakorvos
oxygenmedical.hu
