A reumatológiai rendeléseken megjelenő páciensek nagy hányadát – orvosi terminológia szerint – az „osteoarthritisben”(OA) szenvedő betegek teszik ki.
Habár világszerte intenzíven kutatják a betegség okait és a terápiás lehetőségeket, ma sem tekinthető megoldottnak ezen kórkép gyógyítása. Nem ismert, hogy a betegség kialakulásában miért játszik olyan fontos szerepet az életkor. Ismeretes ugyanakkor, hogy az öregedés során csökken a porcsejtek anabolikus (szövetépítő) képessége, és megnövekednek a lebomlást elősegítő, (katabolikus) folyamatok, melyek bonyolult enzimtevékenység által szabályozottak szervezetünkben.
Másik jelenség, hogy a betegség sok esetben fiatal korban is jelentkezhet, melyet genetikai, fokozott igénybevételi és táplálkozási problémákkal hoznak összefüggésbe. Mindezek alapján ma az OA-t multifaktoriális eredetű és szisztémás betegségnek tartjuk. A tényleges ízületi pusztulás csak az utolsó, klinikai stádium, ennek okait sok szempontból még mai napig sem ismerjük. Habár a terápiás lehetőségek tárháza napról napra növekszik, a végleges megoldás a betegség kivédésére és gyógyítására nem ismert.
Hosszú ideig az egyetlen terápiás lehetőség a betegek számára legkínzóbb tünet, a fájdalom csillapítása volt, nonsteroid gyulladáscsökkentők és enzimgátló „koxibok” adására szorítkozott.
Ezen gyógyszerek nem jelentettek oki kezelést és kiderült, hogy számos mellékhatást produkálhatnak a hosszan tartó szedés során, sőt még a szövetpusztulás folyamatát is inkább elősegítik, mint gátolják.
Az utóbbi évek kutatásai a porcvédelemre és a porcsejtek regenerálását elősegítő szerek kifejlesztésére koncentráltak.
Egyre nagyobb számban jelentek meg a természetes porcalapanyagként is ismert aminocukor készítmények – glükozaminoglikan, chondroitinszulfát, hyaluronsav – melyek közül a legtöbb tudományos bizonyítékot a glükozamin-szulfát adásának jótékony hatására ismerünk.
A glükozamino-glikán vegyületek serkentik a porc-mátrix képzését, egyúttal csökkentik a lebontó, katabolikus enzimek aktivitását. Adásuk hosszú távon is biztonságos és kevés mellékhatással rendelkeznek. Problémát jelent azonban, hogy ezen készítmények között vannak kevés terápiás effektust mutatók, és általában a betegek nem megfelelő – túlságosan alacsony – dózisban szedik őket. Ismert, hogy a felszívódás sok esetben nem tökéletes. Különösen igaz ez egyes betegségcsoportokban, valamint időseknél, ahol egyébként is romlik a tápcsatornából a felszívódás képessége.
A porcregeneráló szereknek nagyobb szerepet kellene kapniuk a betegség megelőzése és korai kezelése terén. A porcregeneráló szerek minél korábbi, a porcpusztulást megelőző stádiumban való alkalmazásának lehetősége ma már adott, hiszen rendelkezésre állnak vény nélkül kapható gyógyszerek.
Dr. Sándor Edit
orvos-szaktanácsadó, igazgató
