Láthatatlan barátok a testi és
a mentális közérzet javításáért irritábilis bélszindrómában
Az irritábilis bélszindróma (IBS) egy igen gyakori, számos társbetegséggel kísért állapot, melynek oka máig sem teljesen tisztázott. A betegség hátterében a bél működészavara, fokozott zsigeri érzékenység, hormonális diszfunkció és pszichés problémák mellett az utóbbi évek kutatásai alapján felmerült egy szubklinikus gyulladásos folyamat lehetősége, melyet feltételezhető, hogy a bél mikroflórájának megváltozása okoz.
A bél nyálkahártya szervezetünk legfőbb immunszerve, immunsejtjeink 70%-a itt található. A bélfal egész életünk során óriási mennyiségű baktériummal érintkezik. A szervezetünkkel szimbiózisban élő baktériumtömeg sejtszáma tízszerese, genetikai állománya százszorosa az emberi szervezet sejt- és génállományának. A bélflóra egy olyan „önálló szervnek” tekinthető, amely részt vesz szervezetünk számos élettani funkciójának szabályozásában, összetétele tehát nem közömbös egészségünk szempontjából.
Táplálkozásunk hatással van a bélflóra összetételére, működésére, valamint a veleszületett és az adaptív immunitásra. A magas zsír- és cukortartalmú ételek fogyasztása növeli a patogén bélbaktériumok arányát, és csökken a jótékony flóra mennyisége. Az antibiotikumok használata nemcsak a kórokozókra hat, hanem a normál flórát is károsítja. Amíg az utóbbi évtizedekben a fertőző betegségek száma csökkent, a bélflóra diszbakteriózisa következtében világszerte gyakoribbá váltak a különböző krónikus szervi, anyagcsere, allergiás és autoimmun betegségek.
A felszaporodó patogén baktériumok sejtfalából származó lipopoliszacharidok (LPS) hatására károsodik a bélbarrier, fokozódik a bél áteresztőképessége, növekszik az endotoxin felszívódása. Az endotoxémia aktiválja a makrofágokat, gyulladásos citokinek szaporodnak fel, ami mikrogyulladásokat okozva részt vesz a különböző szervek krónikus betegségeinek kialakításában. Ennek megfelelően, jellemző eltérések mutathatók ki a bélflóra összetételében a krónikus, nem fertőző betegségekben és anyagcserezavarokban.
Az IBS-es betegek több mint 80%-ában diszbiózis észlelhető. A kóros bakteriális túlburjánzás a bélben felszívódási zavart, hasmenést, puffadást és hasi fájdalmat okoz. A kóros bakteriális erjedés következtében észlelhető fokozott gázképződés a zsigeri érzékenység növekedésével jár. A diszbiózis következtében létrejövő nyálkahártya-barrier károsodás a bélmozgás zavarához, zsigeri túlérzékenységhez vezet. Összefüggés mutatható ki a bél áteresztőképességének fokozódása és a hasi fájdalom súlyossága között.
Az IBS egy napjainkban sem kellően tisztázott etiológiájú kórkép. Kezelése nehézkes, a tünetek mérséklésére hagyatkozik. Felmerül az IBS-es tünetek közös infektológiai háttere és a szervezetünkkel szimbiózisban élő jótékony mikroflóra helyreállításával történő kezelésének lehetősége, mely adott esetben nemcsak a béltünetek, hanem a bélrendszeren kívüli tünetek javulását is eredményezheti. Speciális étrend-kiegészítők – pre- és probiotikumok – minőségi és mennyiségi változásokat eredményeznek a bélflóra összetételében, megváltoztatják a bél barrierfunkcióját, az immunrendszer működését, és hatással lehetnek a krónikus gyulladásos folyamatokra. Új potenciális lehetőséget jelenthetnek számos betegség megelőzésében és kezelésében.
Dr. Wacha Judit
belgyógyász-gasztroenterológus főorvos
Semmelweis Egyetem ÁOK I. Sebészeti Klinika, Budapest
