DEMENCIA:
a nyugati civilizáció „terméke”?
A civilizációs betegségek jelentős részének gyökere a metabolikus szindróma, melynek alapja a magas szénhidrátfogyasztás és a mozgáshiány okozta hasi elhízás, ami a demencia egyik kockázati faktora. A középkorúként túlsúlyosak (BMI 25 fölött) időskori demencia kockázata 74%-kal magasabb, nők esetében pedig a duplája, mint normál testalkatú társaiknak.
Az Alzheimer-betegség jellegzetes tünetei memóriaproblémákkal, szótalálási nehézségekkel kezdődnek, majd egyre súlyosabb memóriazavar, beszédzavar, tér- és időbeli dezorientáltság, felismerési zavarok, ingerlékenység, téveszmék, depresszió, agresszivitás vagy vándorlási hajlam is kialakulhat.
A memória bázisa a hippokampusz, mely az agy vérellátási zavarokra legérzékenyebb területe. Az agy oxigén- és tápanyag-ellátását viszont kifejezetten rontja az inzulinrezisztencia, a cukorbetegség és a magas gyulladásszint.
A gondolkodással és emlékezettel kapcsolatos agyterületeken (pl. az agykéregben és a hippokampuszban igen sok inzulin-receptor található. Az agyi inzulinszint mértéke és az inzulin hatékonysága szoros kapcsolatot mutat a gondolkodási képességgel. Alzheimerben csökken az agy inzulin-receptorainak száma, romlik a neuronok cukorfelvevő-képessége, a csökkent „üzemanyag-ellátás” miatt pedig, az agy nem működik megfelelően.
Ha az Alzheimer agyi inzulinrezisztenciával jár, akkor az inzulinérzékenységet fokozó gyógyszerek, egyéb készítmények és módszerek javíthatnak a betegek kognitív funkcióin. Minden gyógyszernél hatékonyabban növeli azonban az inzulinérzékenységet a megfelelő étrend és testmozgás útján elérhető fogyás, testsúlyrendezés.
Dióhéjban: a demencia kockázata sok antioxidánst tartalmazó, egészséges étrenddel, aktív életmóddal, a memória és a test rendszeres edzésével jelentősen mérsékelhető. (A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható).
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
