Gyermekkori diabétesz
A gyermekkori 1-es típusú cukorbetegség előfordulása megdöbbentően emelkedik. Az elmúlt 25 év alatt a 100 000 hasonló korú gyermekre eső évenkénti új betegszám a többszörösére nőtt. A tendencia valamennyi korcsoportban, de különösen az 5 év alatti gyerekek körében szembeötlő. A betegség gyakorisága országonként eltérő: a Skandináv országokban a legmagasabb, Japánban ugyanakkor lényegesen ritkább. Ebben a genetikai hajlamon kívül a környezeti tényezők is jelentős szerepet játszanak.
A betegség jelentkezését, a bétasejtek pusztulását összefüggésbe hozzák egyes vírusfertőzésekkel, hurutos betegségekkel, melyek az őszi-téli hónapokban gyakoribbak. A fizikai és lelki megrázkódtatások szintén megelőzhetik a cukorbetegség kialakulását. Iskoláskorúakban például a bizonyítványosztás idején gyakrabban kezdődik a diabétesz.
Csecsemőkorban (főként az első félévben) adott tehéntej is szerepet játszhat a bétasejt-ellenes autoimmun folyamat megindulásában, így a későbbi cukorbaj kialakulásában. Emiatt is javasolt minél tovább szoptatni, de az anya se igyon ez alatt sok tehéntejet (max. napi fél liter), mert a tej fehérjéinek egyes részletei bekerülhetnek az anyatejbe.
A nyugati országokban az elmúlt évtizedekben megdöbbenéssel tapasztalták, hogy egyre fiatalabb korban és egyre gyakrabban jelentkezik gyermekeknél az „időskori”, azaz 2-es típusú diabétesz, melynek kialakulásában az inzulinrezisztencia és a károsodott inzulintermelés játszik szerepet. Az okok között a helytelen táplálkozás és az egyre gyakoribb gyermekkori elhízás, a testmozgás hiánya emelhető ki.
