Alkalmazkodj a változáshoz!
Egyre inkább fejben élünk. A számítógép vagy a tv előtt ülve, a telefont nyomkodva, csak ez a fontos. Hosszú órákon át nincs testérzetünk, tudomást sem veszünk létezéséről, szinte meg sem mozdítjuk azt. Csak mereven bámulunk előre a monitorra munka vagy szabadidős játék során, és valós emberi kapcsolattartás, kommunikáció helyett is. E tendencia nem enyhülni, hanem erősödni, egyre többeket beszippantani látszik.
A gyerekek jövőképében egyre kevésbé a szakma, a fizikai munka, a kézzel való alkotás, és egyre inkább az egyetem után végezhető számítógépes irodai munka, a multi cégek ranglétráján egyre magasabbra kapaszkodás, s az ott elérhető siker, elismertség szerepel.
Változó világunk egészen másfajta embertípust igényel, ők pedig jönnek, most nevelődnek, most növekednek, a régiek pedig vagy alkalmazkodni kényszerülnek, vagy háttérbe szorulnak, lassan kihalnak. Velük együtt eltűnik egy másfajta életszemlélet, értékrend, egy lassabb, nyugodtabb, békésebb világ, melynek fényét felváltja a csillogás és a pörgés.
Aki marad, attól viszont extra energiát kíván, hogy felvegye és tartsa a fordulatszámot, idegrendszere elbírja az állandó feszültséget, amit a sebesség mellett a gyakran változó útirány, az újabb és újabb – néha egymásnak ellentmondó – célok, utasítások, változtatások végrehajtása, megvalósítása jelent, miközben végig jó arcot vág bármihez.
A sikeres alkalmazkodás két fontos dolgot feltételez.
Egyrészt érdemes minden percben tudatosítanunk, hogy mi jöttünk ide, volt választási lehetőségünk, mi akartuk ezt, jelen helyzetünk számos döntésünk következménye. Most ebből tudjuk a legjobban kihozni: figyelni és örülni a bármilyen pici jónak, értékelni a lehetőségeket és tanulságokat, melyek ha jók, ha rosszak, mégis hasznosak.
Másrészt érdemes tudomásul vennünk, hogy még a mentális csodatételekhez, extra teljesítményekhez is kell a test, mint éltető erőforrás, a fokozódó sebesség okozta stressz levezetésének eszköze. Aki csak fejben él, annak teste – a rendeltetésszerű használat hiányában – elsatnyul, életképtelenné válik. Szerencsére még nem tart ott a tudomány, hogy helyettesíthetők legyünk, így a fejlődéshez, a változásokhoz való alkalmazkodáshoz – agyunk mellett – az évmilliók óta még mindig ősember-üzemmódban működő testünkre is szükség van.
Ha törődünk vele, meghálálja: jókedvvel, frissességgel, tetterővel, javuló mentális teljesítménnyel, egészséggel. Adjuk meg tehát testünknek, ami jár: jóleső rendszeres testmozgást, éltető, egészséges ételeket, italokat, és legalább most, Karácsony közeledtével, szeretteink körében semmiképp ne feledkezzünk meg egyik legfontosabb testi-lelki szükségletünkről! Ne spóroljunk az érintés, ölelés, testközelség, a szeretet kifejezésének csodás, egyben gyógyító pillanataival!
Legalább az ünnepek alatt tegyük félre a virtuális világot! Ne csak agyban, hanem fizikai mivoltunkban is legyünk jelen a szeretet ünnepén!
Kedves Olvasó! Köszönjük, hogy egész évben velünk volt, hogy megoszthattuk Önnel gondolatainkat, s cikkeinket olvasva – legalább gondolatban – kapcsolatban lehettünk!
Boldog Karácsonyt és örömteli, sikeres Új Évet kívánunk!
a Paramedica