Mire jók a vörös bogyók?
Mára tudományos tény, hogy a kontrollálatlan sejtburjánzás mögött minden esetben valamilyen genetikai mutáció áll. Ez nem azt jelenti, hogy a leendő betegségünk születésünkkor eleve elrendeltetett, hanem csupán annyit, hogy a hajlam öröklődhet (mint a szemszín vagy a testmagasság) és egyes környezeti tényezők, rákkeltő ágensek expozíciójától függően genetikai mutáció léphet fel a sejtjeinkben. De akkor hol van a kutya elásva?
Amikor lélegzetet veszünk, oxigénmolekulák milliárdjait szippantjuk be a levegőből. Az oxigén szükséges a szervezetünkben zajló „égési” folyamatok létrejöttéhez, amelyek egyik legfontosabb helyszíne a sejtjeinkben lévő ún. mitokondriumokban van. Ezek a pici sejtszervecskék számunkra ATP-t állítanak elő, ami a sejtjeink számára olyan, mint az autóknak a benzin. Ám miközben az ATP (és egyéb molekulák) gyártása történik, sajnos reaktív oxigéngyökök – szabad gyökök – szabadulnak fel, melyek sajnos szinte bármilyen sejtalkotóval képesek reakcióba lépni – beleértve az örökítőanyagunkat is – és ez nagyon gyakran valamilyen sérüléssel jár. Amikor az említett folyamat révén a DNS-ünk károsodik, akkor a DNS-javító enzimek lépnek működésbe, és a bázispárok kötési szabályai végett, viszonylag hatékonyan képesek a hibás részt javítani. Ez az esemény testünkben naponta többmilliárdszor is megtörténhet, sőt meg is történik. Akkor is, ha csak a fotelben ücsörögve olvasgatunk. A baj akkor kezdődik, amikor a reparáló enzimek nem képesek a hibát kijavítani és a sejtünk „agya” – a DNS – maradandóan károsodik.
Ekkor a sejt a normál működésétől eltérően fog viselkedni és – rossz esetben – osztódni kezd.
Ha ezt az osztódási folyamatot az immunsejtjeink nem képesek megállítani, akkor következhet be a tumoros szövetállomány kialakulása.
Sajnos a folyamat gyorsítható. Nem mai felfedezés, hogy a szabad gyökök számának növekedése az élő szervezetekben mindenképpen elősegíti a krónikus betegségek kialakulásának felgyorsulását.
A WHO 2015-ben kiadott jelentése szerint a radioaktív sugárzás, a dohányzás és a kipufogógázokban található karcinogének, a mesterséges adalékanyagokkal dúsított élelmiszerek más-más módon, de a rosszindulatú daganatok katalizátoraiként vannak nyilvántartva.
A biológia felkészítette az élő szervezeteket ezen gyökök semlegesítésére a szervezet által termelt (endogén) enzimkészlettel: kataláz, szuperoxid dizmutáz, glutation-peroxidáz. Ilyen és hasonló enzimek segítik a túlélését az egyszerű ecetmuslincáknak, a fonálférgeknek és a Homo sapiensnek egyaránt. Ám ez az enzimkészlet az ember kifejlődése óta nem sokat változott, azonban táplálkozási szokásaink óriási mértékékben romlottak.
Hol tudunk kompenzálni? A belső antioxidáns enzimrendszerünk segít a sejtkárosító szabad gyökök (szuperoxid gyök, aktív hidroxilgyök, hipoklórsav stb.) semlegesítésben, azonban ez már nem elégséges a hétköznapi elégtelen életmódunk miatt.
Szerencsénkre nemcsak szabad gyökből van sok, de a természet számtalan módon kínálja jobbnál jobb gyökfogó molekuláit gyümölcsök húsába rejtve. Ezen vegyületek egyik legfőbb csoportja a flavonoidok, melyek mind a daganatterápiában, mind az érszűkület és kísérőbetegségeinek kezelésében kiválóan szerepelnek.
