Helytelen táplálkozás – komplex következmények
A rohanó életmód következményeként nem szánunk időt a természetes gyógymódokra, egyszerűbbnek tűnik bekapni az épp kéznél lévő gyógyszert, akár orvosi javaslat nélkül is. Ott tartunk, hogy már az étteremben a pincér is savlekötő gyógyszert ajánl előételként.
Emésztés-élettani szempontból a táplálékfajták 4 fő csoportra – szénhidrátok, fehérjék, zsírok és rostok – és számtalan alcsoportra oszthatók.
A fehérjék előemésztéséhez a gyomorban 1,1-1,5 pH-jú savas közegre van szükség. Az üzletekben kapható állati fehérjék nagy részét – azok hosszú időn át polcon tartásához – olyan kemikáliákkal kezelik, melyek megváltoztatják a gyomorban a fehérje-előemésztés folyamatát. Ezek az élelmiszerek hosszabb ideig tartózkodnak a gyomorban, mint élettanilag elvárható lenne. A gyomor mikrobiológiai rendje felborul, a rothadásos folyamatok eredményeként gázok keletkeznek, melyek a nyelőcsövön keresztül kifelé törekszenek, közben egyes mikroorganizmusok túlszaporodnak (helikobakter pilori). Minél tovább tart ez az állapot, annál inkább érintetté válik a nyelőcső (reflux), és a gyomorban a végállomás akár gyomorfekély, akár gyomorrák lehet.
A gyomorból a rosszul előemésztett fehérje tovább halad a vékonybélbe, nem csoda, hogy az emésztés normális élettani folyamatai itt is torzulnak. A könnyen oldódó szénhidrátok folyamatos, túlzott fogyasztása azok elégtelen emésztését, erjedését eredményezi ugyanabban a bélszakaszban, ahol az előemésztetlen fehérje halad.
Itt a mikrobiológiai zavarok eredménye a lyukas bél szindróma, melyben e fehérjék a bélfalon átjutva, allergénként megjelennek a vérben. A következmény: a szervezet valamennyi savós hártyája gyulladt állapotba kerülhet (pl. érbelhártya, epehólyag és epevezeték belső fala, patkóbél stb.).
Az epe és a hasnyálmirigy kivezető csöve ugyanazon a nyíláson ürül a patkóbélbe, emiatt – hosszabb távon – a gyulladás átterjedhet a hasnyálmirigyre is, jelentősen rontva a szénhidrát-anyagcserét, mindezt a cukorbetegség „előszobájának” tekinthetjük.
A máj-epe-patkóbél-hasnyálmirigy egy rendszernek tekintendő, bármelyik érintettsége, betegsége a többi szerv működését is alapvetően befolyásolja. A leírt folyamatban „végállomásként” két szerv szerepel: a máj és a hasnyálmirigy.
A májnak mintegy 1000 feladata van, melyek egy része a közbülső anyagcseréhez, egy része a szervezet energiaállapotához, méregtelenítéséhez köthető. A máj által termelt és az epehólyagban besűrített epeváladék a gyulladásos folyamat miatt nem tud kellőképpen távozni, besűrűsödik, epehomok, epekő alakulhat ki, melynek következtében a májműködés valamennyi funkciója zavart szenved.
Ez az állapot könnyen detektálható a vérképből, a májenzim értékekből. A folyamat során a máj szöveti szerkezetének megváltozásával májnagyobbodás, ún. zsírmáj jön létre, s ha ez az állapot krónikussá válik, tartós gyulladássá fokozódik, a végállomás a májzsugor.
A gyulladásos folyamat másik érintettje a hasnyálmirigy, ami egyszerre külső és belső elválasztású mirigy, így egy sor olyan élettani funkciót irányít, amely a gyulladásos állapottól függően érintetté válik.
A gyulladástól beszűkült epevezeték miatt kevesebb epefolyadék kerül a bélrendszerbe, ami zsíremésztési zavarokat eredményez.
Zavart szenved tehát együttesen a fehérje, a zsír és a szénhidrát-anyagcsere, melynek eredménye a felborult mikrobiológiai környezet, melyben hiába adunk diétás szempontból jó struktúrájú élelmi rostot a bélflórának, azok nem fognak tudni elszaporodni, mert a csökkent epeürülés nem képes féken tartani a káros mikroorganizmusokat.
