Egyes prognózisok szerint a világ nagy része nem fog a koronavírus-járvány után (melynek végét még nem látjuk) változatlan módon visszazökkenni a régi kerékvágásba, és folytatni úgy és ott, ahol abbahagytuk a korábbi (relatív) „békeidőkben”. Megjegyzem, sokan korábban sem érezték életüket könnyűnek, problémamentesnek, de a 2020-as év nehézségeit végig küzdve, s innen visszatekintve, minden megszépül.
Az aktívan dolgozók szembesülnek a leginkább azzal, hogy az eddig jól bevált módszerek már kevésbé működnek. Hiába teszik ugyanazt még intenzívebben, nagyobb erőbefektetéssel, az eredmények gyakran elmaradnak. Bizonyos esetekben tehát dolgozni nem „nagyon”, hanem egészen másként érdemes.
Kísérleti fázisban vagyunk. Világszerte (de főleg a nyugati világban) számtalan területen folyik az útkeresés, mely sikerekkel és kudarcokkal tarkított. Persze e nehéz, sokszor fájdalmas időszakot tekinthetjük egyfajta fejlődés, kényszerű alkalmazkodás „evolúciós lépcsőfokának” is.
Az evolúcióra jellemzően a sikeres, az adaptív kiválasztódása – mentális szinten – még számunkra is belátható időn belül megtörténhet. A test és a lélek azonban nem képes ilyen rövid idő alatt megugrani ezt a képzeletbeli lépcsőfokot, sérülés és torzulás nélkül alkalmazkodni az egyre gyorsuló, egyre kíméletlenebb, egyre nagyobb feszültséget keltő – gyakran életellenes – változásokhoz. Ennek jelei az egyre gyakoribb pszichoszomatikus betegségek, a szorongások, a depresszió, a szív-érrendszeri és a gyomor-bélrendszeri panaszok, a degeneratív és autoimmun betegségek stb.
Hogy lehet így mindent jól csinálni? Ha világszinten nem is, de ki-ki saját mikrokörnyezetében tudja megteremteni és őrizni a békét, harmóniát, egyensúlyt.
Ehhez szeretnénk a Kedves Olvasónak magazinunk testi-lelki egészségvédelmet támogató cikkeivel segítséget nyújtani.
Hoffer Adrienne
főszerkesztő
