Mit tanácsol az immunológus?
Fokozott kockázat
Tudjuk, hogy a krónikus betegségek fokozott kockázatot jelentenek a koronavírus-fertőzés szempontjából. Az érintetteknél a fertőzés súlyosabb lefolyású lehet, ezért eddig arra hívtuk fel a betegek figyelmét, hogy fokozottan ügyeljenek a rendszeres gyógyszerszedésre, mert a jól kezelt alapbetegség esetén kisebb a koronavírus-fertőzéssel járó szövődmények kockázata . Most már lehetőség van a betegség súlyosabb lefolyását csökkenteni a védőoltás segítségével, így ezt is mindenképp javasoljuk az érintetteknek.
Aki oltást kér, magát védi!
A hírekből tájékozódva, a közösségi oldalak bejegyzéseit olvasva azt látjuk, hogy a védőoltásokkal kapcsolatban sok a tévhit és kevés a hiteles információ, amiből a betegek megbízhatóan tájékozódhatnak.
Gyakori félreértés, hogy a védőoltás megelőzi a koronavírus-fertőzést. Ez a valóságban nem így van. A kórokozó jelenlétét az oltással nem tudjuk szabályozni, azt viszont igen, hogy ha elkapjuk a betegséget, az milyen komoly szövődményekkel járhat és mennyire lesz súlyos lefolyású.
Hamis biztonságérzetet ad tehát, hogy például autoimmun betegként védve vagyunk a fertőzéstől, ha a családtagunk beoltatja magát. Bizonyos esetekben ő hordozhatja a kórokozót, ami nála – az oltásnak köszönhetően – nem vagy csak enyhe tünetekkel jár.
A vezető ajánlás az, hogy javasolt az oltás mindenkinek, akinek autoimmun betegsége van, immunszuppresszív kezelésre van szüksége, szteroidot szed, illetve az immunhiányos betegek jó részének is. A legtöbb esetben az oltásnak sokkal kisebb a kockázata, mint fertőzés esetén a komolyabb szövődmények kialakulásának.
Immunhiány
Sokan kérdezték, hogy milyen tünetek alapján lehet immunhiányos állapotra gyanakodni. A primer immunhiány tünetei rendszerint már gyermekkorban megmutatkoznak. A másodlagos immunhiány más betegségekhez – például diabétesz, vesebetegség – kapcsolódva jönnek létre.
A szerzett immunhiány legismertebb formája pedig az AIDS. Az immunhiányos állapot leggyakoribb jelei a következők:
1. Visszatérő, más okkal nem magyarázható láz – Elhúzódó, levertséggel, fáradtsággal járó tartós hőemelkedés vagy lázas állapot, melynél a vizsgálatok minden más kiváltó tényezőt kizártak.
2. Hasmenés – Ha napokig-hetekig is fennáll, s a gyomorrontás vagy a gyomor-bélrendszeri fertőzés lehetőségét a vizsgálatok már kizárták, illetve a betegnél már fogyás is megfigyelhető, akkor komolyabb ok állhat a háttérben.
3. Egy éven belül több antibiotikumot igénylő fertőzés – Felnőtteknél évi 2-3 légúti betegség az őszi-téli időszakban átlagosnak nevezhető. Fogékonyabbak lehetünk a fertőzésekre, ha elhúzódó – például munkahelyi vagy magánéleti – stressz is nehezíti az életünket.
Aggodalomra adhat azonban okot az évente 4 vagy több antibiotikumos kezelést igénylő fül-, tüdő-, orrmelléküreg- vagy hörgőgyulladás.
4. Bőrtünetek – Figyelmeztető jel lehet, ha a gyakori fertőzések mellé szájpenész, gombás fertőzések, visszatérő tályogok megjelenése is társul.
5. Antibiotikumra nem reagáló fertőzések – Ha a betegnél visszatérő és/vagy szokatlan kórokozók által okozott fertőzések jelentkeznek, melyek antibiotikumokra nem vagy nagyon rosszul reagálnak, ha intravénás antibiotikumra van szükség, akkor is érdemes immunhiányra gyanakodni.
Gyakori fertőzések esetén érdemes tehát ellenőrizni, hogy nincs-e esetleg valamilyen szervi eltérés (például orrpolip, reflux). A komplex kivizsgálás részét képezi az egyéni és családi kórelőzmény megismerése, a laboratóriumi tesztek és az immunológiai vizsgálatok. Ezek alapján lehet felállítani az immunhiányos állapot diagnózisát.
Dr. Kádár János
immunológus főorvos
Immunközpont
