Időhiányra hivatkozva hárítunk minden testmozgással kapcsolatos programot, miközben órákat tespedünk a TV előtt nassolva, a derekunk körüli zsírpárnánkat növesztve. Emiatt az emberek csaknem 70%-a túlsúlyos, így még kevésbé van kedvük mozogni, s csodálkozunk, hogy mindenünk fáj. Azt mondják, hogy aki negyvenen túl felébred és nem fáj semmije, az nagy valószínűséggel már halott…
Ma már a betegségek csaknem 80%-áért felelős a túlsúlyos test és a mozgáshiányos életmód – egy kis dohányzással és stresszel terhelve. Az inaktív életmódot okolhatjuk az anyagcsere, a szív- és érrendszeri, valamint a rosszindulatú betegségekért ugyanúgy, mint az ízületi és más mozgásszervi problémákért, melyekre aztán fájdalomcsillapítókat, szteroidokat, antibiotikumokat, gyulladás gátlókat szedünk – végletekig terhelve mérgekkel amúgy is tönkretett szervezetünket.
Minderre az egyetlen valóban oki terápia: a mozgás. Az ízületeket áthidaló izmok az ízület mozgatásán kívül elősegítik, hogy az ízületi felszínek ne „roskadjanak” egymásra, megmaradjon az optimális távolság az ízületi rések között, és a szükséges vérkeringés az ízületek táplálásához. Ha izmaink satnyák, edzetlenek, a terhelés során kopás jön létre az ízületi felszíneken, amely előbb-utóbb nagy fájdalommal és mozgás-korlátozottsággal jár, s az esetek egy részében műtéttel végződik. Aktív testmozgással a térd- és csípőízületi kopás, a gerincsérv, de akár a banálisnak tűnő, ám sok szenvedéssel járó ínhüvely-gyulladás is megelőzhető. Akiknél már jelentkezett a baj, azoknál természetesen nyugalomba helyezéssel, gyulladáscsökkentő kezeléssel, fizikoterápiával és jó minőségű (pl. glucosamin-szulfát tartalmú) étrend-kiegészítőkkel meg kell szüntetni az aktív gyulladást. A tünetek elmúlása után azonnal aktív izommunkát kell végezni az adott ízületeket áthidaló izomzat megerősítésére, melyhez célszerű szakember segítségét kérni.
Soha nem késő elkezdeni a rendszeres, mindennapi testmozgást, amely még pénzbe sem kerül. Gyalogoljunk intenzíven 50-60 percet, ne használjuk a liftet, menjünk kirándulni, végezzünk fizikai munkát a kiskertben, kocogjunk, kerékpározzunk, ússzunk vagy akár táncoljunk.
Hasznos divattá vált a síelés, sokan azonban a nélkül vágnak neki a síterepeknek, hogy előzetesen kellő tréningnek vetették volna alá ízületeiket. Ha valaki az év során csak erre az egy-két hétre terheli le az ízületeit, biztos lehet benne, hogy hamarosan szívesen látott vendége lesz valamelyik traumatológiai osztálynak. A síelés ugyanis meglehetősen nagy terhelést jelent a térdízületek számára. Utazás előtt már legalább két héttel trenírozzuk ízületeinket kocogással, speciális térdgyakorlatokkal, szobakerékpárral, szárazedzésekkel!
Rendszeres futáshoz, kocogáshoz érdemes egy jó minőségű futócipőre áldoznunk, amely csökkenti a beton okozta károsodást. Az utóbbi években az ízületi fájdalmak megelőzésében áttörést hoztak az ún. „maszáj mezítlábas technológia” (MBT) segítségével készített cipők. Megfigyelték, hogy a természeti népeknél ismeretlen fogalom a lábboltozati süllyedés, a derék- és vállfájás, az ízületi kopás, illetve a visszértágulatok az alsó végtagon. Ennek oka az egyenetlen talajon járás, amely a talp izmait állandó munkára készteti, s így áttételesen a test többi mélyizma is állandó mozgásra kényszerül. Civilizációs körülmények között a mezítláb járás igen ritkán kivitelezhető, így olyan cipőt kell készíteni, melyben a láb állandó izommunkára van késztetve. A „maszáj” cipő egy havi hordása után jelentős változások mennek végbe a járásban, a mozgásszervi problémák is enyhülnek, majd megszűnnek. A cipő egy napi hordása megfelel egy aerobik edzés terhelésének.
A rendszeres testmozgást SOHA nem lehet „holnaptól” elkezdeni! Cselekedni csak a jelenben lehet. Érdemes legalább egy hetes mozgás-tervet készíteni, melyet következetesen betartunk. Ne várjunk azonnali eredményt, a kitartás fontosabb, mint a vehemens kezdés. Az alapelvek: elhatározás, tervezés, szakember megkérdezése, fokozatosság, rendszeresség. Egyidejűleg érdemes étrendünket is ésszerűsíteni, még tudatosabban összeállítani. Ellenkező esetben mi is rájövünk arra a kellemetlen paradoxonra, hogy a „mozgás önmagában nem fogyaszt, de a hiánya hízlal”.
Dr. Bakanek György
