A sárgabarack magbél
a tudomány szemszögéből
“…A B17-vitamin tudományosan elfogadott napi mennyisége 200–300 mg. Egy átlagos 80 kg-os férfi például napi 30-35 darab sárgabarackmag elfogyasztásával biológiailag elfogadható mennyiségű B17-vitaminhoz jut, amely védi szervezetét a rákos megbetegedések ellen. Megjegyzendő, hogy bármely étel fogyasztása túlzásba vihető. Ha valaki például túl sok magot fogyaszt, akkor kellemetlen mellékhatásokra számíthat, de semmiképp sem mérgezésre. A B17-vitamin megelőzési céllal történő fogyasztására a természetes forma, a B17-vitamint tartalmazó élelmiszerek – például a sárgabarackmag – más vitaminokhoz (pl. a C-vitaminhoz) hasonlóan hatékonyabb, mint a tisztított forma.
A B17-vitamin valamennyi ráksejt esetében hatékony, hiszen a rákos sejtek bizonyos szempontból azonos tulajdonságokkal rendelkeznek. A rákbetegség fajtájától függetlenül a throphoblastok béta-glukozidáz enzimet tartalmaznak, melyet „felnyitó” enzimnek is neveznek. Amikor a laetrile (B17-vitamin) érintkezik a béta-glukozidáz enzimmel, akkor lebomlik, és egy benzaldehid-molekula, illetve egy ciánhidrogén (HCN) molekula keletkezik. Mivel az emberi szervezetben kizárólag a ráksejtek tartalmaznak béta-glukozidáz enzimet, és csak ez az enzim képes a B17-vitaminból ciánhidrogént (HCN) előállítani, így egyedül a ráksejtre van hatással, kizárólag azokat öli meg. Ha a szervezetben nincsenek ráksejtek, akkor nincs jelen a béta-glukozidáz enzim sem, így a táplálékkal bevitt laetrile-ből (B17-vitamin) nem keletkezik ciánhidrogén (HCN), s ez kizárja a szervezet cianid mérgezésének lehetőségét…”
