Testünk és lelkünk számára természetes a bennünk és körülöttünk lévő változásokhoz való alkalmazkodás. Kérdés, hogy megfelelően reagálunk-e, vagy csupán aggódunk, elnyomjuk negatív érzéseinket, tagadjuk a problémát, tehetetlenek vagyunk, s képtelenek a cselekvésre? Ha sikeresen alkalmazkodunk, akkor életünk izgalmakkal teli kaland lesz, ha nem, akkor könnyen a stressz áldozatává válhatunk.
Sokan a legegyszerűbb stressz-kezelő módszerekkel sincsenek tisztában, vagy „nincs idejük” alkalmazni azokat. Másként reagálnak, mint ahogy valójában éreznek, pedig nem is a szituáció a mérvadó, hanem sokkal inkább az, ahogyan megéljük.
A kineziológia egyik ága, a Wellness kineziológia különösen hatékony stresszoldó módszereket alkalmaz, ezek közül két egyszerű technikát mutatok be a Kedves Olvasóknak.
Homlok-tarkó tartás
Egyik tenyerünket a tarkóra (a kisagy környékére), a másikat a homlokunkra tesszük. Ezzel közvetlenül hathatunk idegrendszerünkre, egyfajta módosult tudatállapotot hozhatunk létre, amely nyugtatóan hat, így érdemes alvászavarok esetén is kipróbálni. Ha 10 percen keresztül ebben a pózban relaxálunk, megakadályozhatjuk, hogy a stressz hatása eljusson sejt-szintre, de hathatunk vele például gyomor-működésünkre is. Tudjuk, hogy gyomrunk sok fel nem dolgozott érzést raktároz, így nem ritka gyerek- és felnőttkorban sem, hogy a stressz gyomorfájást, túlzott gyomorsav termelődést vagy hányingert válthat ki.
Mindez nem a valóság elferdítését jelenti, hanem egy esettel kapcsolatos negatív érzéseink megváltoztatását. S ez a lényeg! Agyunk nem tud különbséget tenni a valós és az elképzelt dolgok között. Ha egy hétig minden napunkat este utólag így átalakítjuk, megváltozik szokásos reakciónk, és a jövőben, hasonló helyzetben már nem a régi beidegződés szerint cselekszünk, hanem úgy, ahogy belső énünk szükségét látja.
Érzés-közömbösítés
Felidézünk egy számunkra kellemetlennek tűnő esetet, ami még most is zavar, mert nem tudtuk feldolgozni. Meghatározzuk, hogy milyen erősségű ez a negatív érzés egy 0-10-ig terjedő skálán. Részletesen felidézzük az esetet, közben megnyomjuk egy tetszőleges testrészünket, például a karunkat, majd elengedjük – így kötjük az érzést az érzékeléshez.
Ezután képzeletben megalkotunk egy olyan helyet, ami kellemes, jó érzést vált ki belőlünk, majd megnyomjuk egy másik testrészünket miközben részletesen felidézzük a képet, majd elengedjük. Ezután visszahozzuk a negatív képet, és egyszerre megnyomjuk mindkét testrészt. Végül a 10-es skálán ismét meghatározzuk, hogyan hat most ránk az eset, mennyire csökkent a negatív érzés. Ne törekedjünk rögtön a 0-ra, hiszen ha kell, homlok-tarkó tartásban még tovább alakíthatjuk az esetet!
