Népi gyógymódok ízületekre

//

Az Egészségposta rovathoz érkező levélözönben egyre nagyobb arányban szerepelnek a különféle ízületi problémákra panaszkodó, azok hatékony gyógymódjait kereső, a gyógyszeres kezelések mellett a házilagos, „népi gyógymódok” iránt érdeklődő olvasók levelei. Ezeket szeretnénk az alábbiakban „csokorba kötve”, némi áttekintést is adva megválaszolni.

Népi gyógymódok ízületekre

Manapság az orvostudomány számtalan fizioterápiás módszert ismer, amelyekkel az idő előtt, vagy a túlzott igénybevételtől a kelleténél jobban elhasználódott ízületeket megpróbálja mind élettani, mind működési szempontból jobb állapotba hozni.

Ezek a terápiák általában valamely elektromos, mágneses, fény-, hő-, és sokféle egyéb kezelés, iszap-pakolás, különféle vízi tornák és masszázsok útján próbálják korrigálni, javítani a kialakult helyzetet. Ehhez járulnak még a chondro protektív glucose amin sulfát és glican tartalmú készítmények, melyek szakorvosi vélemények és saját tapasztalataim szerint is egyénenként eltérő eredményt hoznak.

A reumatikus, krónikus ízületi deformitások általában az auto-immun betegségek kategóriájába tartoznak, amikor is az ízületi savós hártyák krónikus gyulladása mellett irritált állapotban vannak a fej légtartó üregei (arcüreg, homloküreg, orr melléküregek) is. Emellett előfordul légzőszervi vagy emésztőszervi allergia is, de kialakulhatnak bőrgyógyásza-tinak tűnő, de valójában immunológiai kórok is (pl. psoriasis, atopias dermitis, ekzema, vagy egyszerű száraz bőrűség, főleg a lábszárakon).

A természetgyógyászat megpróbál a maga szelíd módszereivel segíteni az eligazodásban.

• Tény, hogy a régi, jól bevált népi gyógymódok alkalmazása kissé munkaigényesebb, mint egyszerűen bekapni egy tablettát, ám a vállalkozó szelleműeknek javaslom, hogy szedjenek (vagy vegyenek) fűzfakérget, és friss hajtást. Készítsenek belőlük sűrű főzetet, majd keverjék össze agyaggal, tapasszák a kezelendő fájdalmas területre, s adjanak neki pár órát, hogy kifejthesse hatását.

• Ugyancsak jó hatást tapasztalhatunk, ha a kérdéses ízület területét bekenjük langyos akácmézzel, majd laza csuklómozdulattal paskolni kezdjük mindaddig, amíg a méz el nem tűnik. A „becsapkodást” ezután még 15-20 percig folytatjuk, amíg meg nem jelenik egy kellemetlen szagú, sűrű, szürke váladék, melyet kiürülése után lemosunk, s befejezésül a gyulladt bőrt bekenjük valamilyen nyugtató krémmel.

• Igen jól bevált népi módszer a kelkáposztás mézes pakolás is. Az előzőleg mézzel bekent ízületre este lefekvés előtt egy késfokával kissé megütögetett kelkáposzta levelet helyezünk, melyet fóliával rögzítünk. Reggel a kötést eltávolítva szurkos, fekete és bűzös váladékot találunk, egyidejűleg tapasztalhatjuk, hogy az ízület jobban, könnyebben működik.

• Érdemes megfigyelnünk sarkunkon a bőr állapotát. Amennyiben azon mély, hosszanti barázdák láthatók, melyek liszt-szerűen porzanak, emellett kellemetlen, savanyú vagy ammóniás szagot észlelünk, alapos a gyanú, hogy szervezetünk sav-lúg egyensúlya helyreállításra szorul, amit egyrészt a korábbi lapszámokban ismertetett lúgosító étrenddel, másrészt a bázikus hatást elősegítő készítményekkel érhetünk el.

• Bár a hazai gyakorlatban nem tekinthető régi, népi gyógymódnak, a távol-keleti gyógyászatban évezredek óta alkalmazott akupunktúra speciális változatai itthon is elérhetőek, gyógyítási eredményei pedig szinte a csodával határosak.

Továbbra is várjuk Egészségposta rovatunkhoz címzett leveleiket. Minden Kedves Olvasónak jó egészséget kívánok!

Béky László

További info gyógyításról és tanfolyamokról:
www.beky-termeszetgyogyaszat.hu

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp
Megosztás itt: email
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!