A szakirodalom a dohányos ember két alapvető típusát különíti el. Egyik a nikotinista, akinek a nikotin-éhség csillapítása jelenti a legfontosabb motivációt. Percekkel a reggeli ébredés után rágyújt, és az első fél órában még egy-két szálat elszív, hogy az éjjel kiürült szert pótolja. Betegség, súlyosabb esetben még terhesség esetén sem tud lemondani a dohányról, legfeljebb ritkábban gyújt rá. Egy hosszú előadás vagy repülőút esetén szenvedést jelent számára a cigaretta hiánya.
A másik típus a habituális dohányos, akit inkább a beidegződés, a megszokott helyzetek, a társaság késztet füstölésre, de hétvégén rá se gyújt. Akár órák, napok is kimaradhatnak, ám adott helyzetben még többet is elszív, mint a rendszeresen pöfékelő nikotinista.
Látszólag a nikotinisták kötődnek erősebben a dohányhoz, mégis sikeresebben szoknak le, mert annyira megviselik őket az elvonási tünetek, hogy százszor is meggondolják, újra rágyújtsanak-e, hiábavalóvá téve előző keserves erőfeszítéseiket. A habituális dohányosok amúgy is kihagynak néha egy-két napot, így társaságban újra könnyebben elcsábulnak.
Számos leszokást segítő módszert ismerünk, ami azt jelzi, hogy egyik sem 100%-ig sikeres. Sőt, a dohányosok leszokási kísérletei kisebb arányban eredményesek, mint a keménydrog-függőké. Ennek egyik oka a dohányzással szembeni társadalmi tolerancia, másik pedig a káros következmények kevéssé kézzelfogható volta: a súlyos szövődmények egyszer talán majd kialakulnak, a cigi viszont most kell.
A sikeres leszokás legfontosabb feltétele a dohányzástól való megszabadulás vágya. Sokan sajnos már kialakult súlyos betegségük miatt mondanak csak le róla, pedig a legtöbb sikeres leszokó – példát mutatva – szívesen beszél élményeiről a még dohányzóknak. A következő lapszámban a leszokás javasolt lépéseit és lehetséges módszereit ismertetjük.
dr. Eörsi Dániel
orvos-szaktanácsadó
Info: www.korkontroll.hu