Amit a méhnyakrákról tudni kell
A méhnyak felszínén lévő sejtek néha rendellenesnek tűnnek, mégsem rákosak. A rákmegelőző állapotoknak nevezett hámelváltozások hosszú ideig (átlagosan 10 évig) tünetmentesek, ám a rendszeres citológiai vizsgálattal már jóval korábban kimutathatók.
Az enyhe elváltozások általában 25–35 éves kor között alakulnak ki, gyakran maguktól eltűnnek, más esetekben növekszenek, kórosabbá válnak. A súlyos szöveti elfajulás a normálistól eltérő sejtek nagy számát jelenti, ami 30–40 éves kor körül a leggyakoribb, de nem hatol be a méhnyak mélyebb rétegeibe, csak a felszínt érinti. A méhnyakba mélyebben behatoló, vagy más szövetekre, szervekre átterjedő kóros sejtek már a méhnyakrák állapotát jelzik, amely főként 40 év feletti nőknél alakul ki.
A legfőbb kockázati tényezők: a 18 éves kor előtt, illetve sok partnerrel folytatott szexuális kapcsolat, főként, ha a partnerek is korán kezdték a nemi életet, sok partnerük volt, vagy vírusokkal fertőzött, esetleg méhnyakrákos is volt köztük. Egyes vírusok a méhnyakon kóros sejtek növekedését idézhetik elő, ilyen a humán papillomavírus (HPV), vagy a genitális herpeszvírus. A dohányzás kockázatnövelő hatása az elszívott cigaretták számával, illetve a dohányos évek számával párhuzamosan emelkedik. Dietil stillbösztrol kezelést 1940–71-ig alkalmaztak várandós anyáknál a vetélés megelőzésére. Az ő leánygyermekeiket is érinti a kockázat. Ezen felül a legyengült immunrendszer és a hormonális fogamzásgátlók alkalmazása ugyancsak rizikótényező, viszont egyes kutatók szerint az A-vitamin segít a rákos folyamat megelőzésében vagy leállításában.
A méhnyakrák a környező szövetekre átterjedve már tüneteket, kóros vérzést és fokozott hüvelyi váladékozást okozhat. A diagnózis felállítása és a megfelelő kezelés a szakorvos kompetenciája. Leszögezhetjük azonban, hogy manapság a rákmegelőző állapotok, illetve a korai stádiumban felfedezett méhnyakrák miatt kezelt betegek szinte mind meggyógyíthatók.
