Új sportmánia: a nordic walking
A nordic walking mindenkinek – idősek, betegek, mozgáskorlátozottak, sőt elitsportolók számára is alkalmas mozgásforma. Szinte a test minden izmát megmozgatja, és ami a legfontosabb, anélkül, hogy nehéznek találnánk. Finn vizsgálatok bebizonyították, hogy a bottal járás 55%-kal növeli az energiafelhasználást. Normális gyaloglással óránként 280 kilokalóriát égetünk el, ám ha mindkét kezünkbe botot veszünk, az energiafelhasználás óránként 400-ra növekszik.
Az ötlet eredetileg Finnországból származott, ahol a sí-válogatott nyári edzésprogramjába iktatták be az erdei terepen, botokkal való gyaloglást. Az 1990-es években aztán a sportorvosok vizsgálni kezdték a bottal járás élettani hatásait, és megállapították, hogy igen jót tesz a „civileknek” is. Manapság Finnországban közel nyolcszázezren járnak síbotokkal, Svédországban mintegy félmillióan, Németországban több mint egymillióan, Európa-szerte pedig több mint ötmillióan hódolnak az új divatnak.
A nordic walking egy társasági mozgásforma, hiszen menet közben nyugodtan tudunk beszélgetni, s a tapasztalatok szerint jó kedvre deríti az embereket. Minden korosztály számára megfelelő, mert újszerű, modern mozgásfajta a fiataloknak, az idősebbek viszont a botra támaszkodva nagyobb stabilitást érezhetnek. Túlsúlyosak számára is ideális, mivel több kalóriát éget el, mint a szokásos gyaloglás, viszont nem terheli annyira az ízületeiket, mint ha futniuk, kocogniuk kéne, emellett csökkenti a hát- és vállfájdalmakat is. Technikája egyszerűen megtanulható, és mindenfajta terepen gyakorolható. Javítja az általános erőnlétet, miközben fokozza az oxigénfelvételt, mindez tiszta, friss levegőn tartózkodva nem egy utolsó szempont.
A szükséges felszerelés egyszerű. Nem kell hozzá egyéb, mint egy pár bot. Jó, ha szaküzletben vásároljuk, lehetőleg teleszkópos legyen. Ez esetben ugyanis a család különböző magasságú tagjai is használhatják. Általános szabály, hogy a bot hossza saját testmagasságunk 0,7-szerese legyen, egy 170 cm magas embernek tehát 119 centire kell kihúznia. A számolgatásnál egyszerűbb módszer, hogy a földre merőlegesen állított botot úgy fogjuk, hogy közben alkarunk és felső karunk derékszöget alkot. A bot inkább legyen rövidebb, mint hosszabb, mert utóbbi esetben automatikusan megemelnénk a vállunkat, amitől megfeszül a lapocka és a nyakizmok, így hátfájás alakulhat ki. A botokon kívül még egy pár jó gyalogló cipő, vagy változatos terephez túracipő szükséges. Kell még egy pár kesztyű, hogy a bot ne törje fel a kezünket, és az időjárásnak megfelelő, kényelmes mozgást biztosító ruházat.
A technika igen egyszerű. Rögzítsük a botok nyeléhez a tépőzáras tenyérvédőket. Húzzuk ki magunkat, vállainkat engedjük le, karjainkat lógassuk a testünk mellett, és induljunk el sík terepen, jó tempósan, miközben karjaink természetesen himbálózzanak a test mellett. A botokat egyelőre húzzuk magunkkal a földön. Körülbelül 25 méter után, amikor érezzük, hogy karjaink már a járás ütemére mozdulnak, fogjuk meg a bot nyelét, folytassuk a himbáló mozgást a karral úgy, hogy a földre támasztott bottal nyomjuk előre felsőtestünket. Így járásunk könnyebbé válik, jobban haladunk. Normális esetben az átlós technikát használjuk, tehát a jobb lábbal a bal kar lendül előre, a bal lábbal pedig a jobb. Létezik paralel-technika is, amikor – a sífutókhoz hasonlóan – a karok egyszerre lendülnek előre, az elöl lévő lábbal egy vonalba, s így húzzuk előre a felsőtestet. Ez a technika változatosságként is használható, de főként meredek terepen fölfelé lehet előnyös. Amikor már rutint szereztünk, s nem kell mozgásunk összerendezettségére koncentrálnunk, pihentessük idegeinket azzal, hogy környező tájban gyönyörködünk.
Garam Katalin
korkontroll-szakértő
Info: korkontroll.hu
