Keresés
Close this search box.

Na, most majd jól megváltoztatom az Életemet!

//

De jó, itt az Újév, megint meg lehet változtatni az Életünket. Ezen túl alapjaiban minden másként lesz! Lefogyunk, eldobjuk a cigit, lángra lobbantjuk kihűlt kapcsolatunkat, nagy dolgokba kezdünk, kinyílunk a világ felé, barátaink lesznek, egyáltalán: ezen túl boldogok és kiegyensúlyozottak akarunk lenni. Ok, ok. De hogy is volt ez tavaly? Nem ugyanezt határoztuk el tavaly is?

Ja igen, tényleg. De az tavaly volt! Legyek undok pesszimista, aki bakancsával eltapos minden kis nyiladozó reményt, és mondjam azt: ugyan már, ne gyerekeskedj!? Gondolod, hogy a Körülmények csak úgy udvariasan félreállnak, és engedik, hogy Te megváltozz? Na ne!

Vagy álcázzam magam realistának? Akkor itt egy vödör hideg víz, öntsd magadra, és mondd utánam: ha tavaly nem sikerült, most miért sikerülne inkább? Nem akarok a világ megváltoztathatatlanságán bölcselkedni, ez önigazoló sopánkodás volna. A világ olyan, amilyennek mi látjuk.

Ha nem megy, dobjunk rá még egy lapáttal!?

Vagyunk sokan, akik tényleg meg akarták és akarják változtatni életüket, de valahogy soha nem sikerül igazán. Sokan a lelküket kiteszik, és aztán joggal keserednek el, hogy minden hiába. Ha változtatni és változni akarunk, meg kell értenünk a Változás lényegét. Mi hát a Változás?

Sok évvel ezelőtt járt hozzám egy orvosi egyetemista fiú. Már kétszer megbukott és minden utóvizsga lehetőségét elhasználta. Rendkívül intelligens és érdeklődő is volt, mégis már harmadszor futott neki a második évnek, és az egyetem szabályai szerint, ha még egyszer megbukik, vagy akárcsak egyetlen utóvizsgája lenne, nem folytathatja az egyetemet. A helyzet tehát teljesen reménytelennek tűnt, de azért belevágtunk. Ő nagyon akarta, én meg azt gondoltam, miért ne?

Mindenféle trükkös dolgot találtunk ki a tanulás és a vizsgák megkönnyítésére. Az első félévet csodásan fejezte be, s a második félévben is karnyújtásnyira került a csoda. Minden vizsgája sikerült, azaz, egy még hátra volt, de ilyen sikerszéria után ez már gyerekjáték lesz. Kezdődött a nyár, azt mondta, ezt elteszi augusztusra. OK, legalább pihen.

Szeptemberben megkeresett, búcsúzott, mert kibukott az egyetemről az utolsó vizsga miatt. Hosszasan beszélgettünk, mellékesen elmondta, hogy az ő szemében az orvosok olyanok, mint az istenek, ő sosem tudná magát ebben a szerepben elképzelni.

Változtatni akartunk, de valójában nem változtattunk meg semmit. Azt hittük, az a változás, ha még jobban tanul, még jobban szerepel a vizsgákon. De ugyanazt csináltuk, csak még nagyobb gőzzel.

Ahogy a dolgok elromlanak

Az emberi problémák sokszor maguktól jönnek. De súlyosbodni azáltal szoktak, hogy meg akarják oldani őket. Rossz a gyerek? Rászólunk. Még mindig rossz? Ráordítunk. Még mindig rossz? Megverjük. Még mindig rossz? Az is marad.

Emberek hosszú éveket töltenek el abban a reményben, hogy majd a másik végre megváltozik. De az csak iszik, vagy nőzik, vagy veszekszik, vagy féltékeny, vagy továbbra sem kívánja a szexet, vagy rendetlen, vagy… Mit teszünk annak érdekében, hogy megváltozzon? Szóvá tesszük, megbeszéljük, összeveszünk, elhidegülünk, elköltözünk, de a másik csak nem változik. Valójában mindig ugyanazt tesszük, csak egyre erőteljesebben, s ettől a dolgok egyre jobban elfajulnak.

A tipikus pánikbeteg például mindenáron teljesen tünetmentes akar lenni. Szorong minden apró tünettől, mert a roham kezdetének véli, és ettől van a roham, és a folyamatos rettegés. Minél inkább a tünetmentességre koncentrálunk, annál súlyosabbá válik a helyzet.

Gyakori probléma az elalvási nehézség. Fontos volna elaludni, mert holnap nehéz nap vár rám. De már tíz perce nem megy. Mi lesz, ha nem tudok elaludni? Úristen, már egy órája fekszem, és még nem alszom. Egyre görcsösebben igyekszem elaludni. Látom magamat, ahogy majd holnap kóválygok. Szívem hevesen kalapál. Na ugye, ebből nem szokott pihentető alvás lenni. Aztán jön a következő este az előző éjszaka borzalmas emlékével, és így megy ez egészen a krónikus alvászavarig. Akkor jön az altató, majd a még erősebb altató…

Vagy itt vannak az örök fogyókúrások. Már százszor nekifutottak, olykor sikerült is lefogyniuk, de aztán mindig ugyanott tartanak. Minden fogyókúra, nullkalóriás orvosi fogyasztás, meggyűrűzött gyomor elhibázott, mert mindegyik ugyanazt akarja, csak egyre durvább módon: fogyasztani.

Mi hát a Változás?

A cikk folytatása itt olvasható:
http://www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu/valtozas.htm

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
További info:
www.tenyek-tevhitek.hu
www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu
www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu

Facebook
WhatsApp
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!