A vese- és a húgyutak – leggyakrabban hideg időben jelentkező – panaszait, s magát a hólyaghurutot is a köznyelv gyakran „felfázásként” említi, pedig ez az elnevezés csak részben helytálló. A hideg és az alulról történő megfázás, valóban gyakori ok, de e panaszokat bakteriális fertőzések is kiválthatják. Így mind a diagnózis, mind a kezelés körültekintést igényel.
A húgyúti panaszok a nőket gyakrabban érintik, mint a férfiakat. Ennek oka, hogy a női húgyvezeték sokkal rövidebb, így a baktériumok és a hideghatás is hamarabb feljut rajta. A szexuálisan aktív nők 25-30%-a életében minimum egyszer átesik hólyaghuruton. A panaszokat mindkét esetben a hólyag nyálkahártyájának gyulladása okozza.
Nőknél a húgycső nyílása közel helyezkedik el a végbélnyíláshoz, így a vastagbélben található kórokozók nagyon könnyen átjuthatnak. A hüvely flórájának esetleges megváltozása miatt megtelepedett baktériumok ugyancsak komoly veszélyforrást jelenthetnek. A „valódi” felfázást pedig olyan banális dolgok is okozhatják, mint hidegben a mezítláb, zokni nélkül járás, a vékony talpú cipő, vagy uszodában a vizes fürdőruha.
A felfázás tünetei: a szokottnál jóval gyakoribb vizelési inger, vizeléskor fájdalom a húgyhólyagban, a szagos és/vagy sötét színű vizelet, fájdalom a kismedencében vagy az egész alhasban.
Hólyaghurut esetén ajánlott sok folyadékot fogyasztani, ami átmossa a hólyagot, és megnehezíti a baktériumok megtelepedését. Öltözzünk rétegesen, mivel a ruhák rétegei közötti levegő sokkal jobb hőszigetelő, mint az egyetlen vastag pulóver. Kerüljük a műszálas alsóneműt, mert könnyen beleizzadunk, aminek fertőzés lehet a vége. Fürdő, uszoda után gyorsan törölközzünk meg, és vegyük le a vizes fürdőruhát. Vizelési inger jelentkezésekor azonnal menjünk a WC-re, soha ne tartsuk vissza, mert az csak súlyosbítja a problémát.
Minden típusú „felfázás” esetén forduljunk orvoshoz, mert bakteriális okok esetén gyógyszeres kezelés szükséges. A felfázás tüneteinek házilagos enyhítésére ülőfürdőt, borogatást és gyógynövényteákat is alkalmazhatunk. Az ülőfürdőhöz 1 kg sót tegyünk egy kád 37-38C°-os vízbe, és feloldás után legalább 20-30 percig üljünk benne. Inkább engedjünk utána meleg vizet, nehogy kihűljön! A borogatáshoz 1 liter vízben 1 púpozott evőkanál cickafark teát főzzünk meg, majd leszűrve mártsuk bele a borogatáshoz használt kis, tegyük az alhasra, amíg ki nem hűl.
Erős vagy hosszantartó hideghatás, illetve a húgyutak kiterjedtebb bakteriális fertőzése a vesét is károsíthatja, ami kellemetlen tünetekkel járó vesemedence-gyulladáshoz vezethet.
Amíg nincs baj, amíg nem fáj, igen kevéssé veszünk tudomást veséinkről, azok működéséről. Létük sokkal kevésbé tudatosul bennünk, szint például szívünk vagy tüdőnk jól érzékelhető működése. Pedig ez a szakadatlanul munkában álló, nélkülözhetetlen szervünk a szervezet belső egyensúlyának, a homeosztázisnak egyik alappillére, amely a vizelet-kiválasztás mellett vértisztító és hormontermelő funkcióval is bír.
A vese a folyadék és só egyensúly szabályozásának központja. A teljes vérmennyiség naponta mintegy 300-szor zúdul át rajta, miközben a vesénként kb. másfélmillió apró csatornarendszerben, a nefronokban az egyes ionok, anyagcsere-bomlási termékek és méreganyagok kiszűrése zajlik. Egy nap folyamán kb. 180 liter szűrlet képződik, ebből mintegy 178 liternyi víz a benne oldott anyagok döntő többségével együtt visszakerül a vérkeringésbe, s csak a biztosan szükségtelen anyagok kerülnek végül a vizeletbe.
A vese a D-vitamin képződésének egyik állomása, de itt termelődik a vérképzés alapvető stimulátora, az eritropoetin, ám a folyadékegyensúly szempontjából a legnagyobb figyelmet a renin nevű hormon érdemli. Ha csökken a szervezet folyadéktartalma, a renin termelődése megakadályozza a további veszteséget. Szervezetünk ugyancsak a renin segítségével takarékoskodik a nátriummal is. Ne feledjük, hogy a törzsfejlődés során a folyadék- és sóhiány állandóan jelen lévő veszély volt, csak az utóbbi évszázadokban tettünk szert bőségre belőlük. Ehhez a gyors társadalmi-gazdasági változáshoz a vese biológiája nem tudott alkalmazkodni, így továbbra is takarékoskodni igyekszik.
A vese leginkább közismert betegsége a vesekő, amely gyakran igen erős fájdalommal járó vesegörcsöt is okozhat. Megfelelő kezelés mellett néhány nap alatt megszűnik, maga a vesekő pedig fájdalommentesen eltávolítható ultrahangos kőzúzás segítségével, ezért műtétre igen ritkán kerül sor. A veseszövet gyulladása, daganata viszonylag ritka, első tünete a véres vizelet.
Hosszú távon a magas vérnyomás is károsíthatja a vese finom struktúráját, csökken a vérátáramlás, amit a vese folyadékhiánynak érzékel, erre pedig fokozott renin-termeléssel válaszol, ami még tovább emeli a vérnyomást. Hasonló következményekkel jár a cukorbetegség okozta vesekárosodás is.
A magas vérnyomás kiinduló oka egyes esetekben a vese betegsége, de a vesebetegség nélkül kialakuló magas vérnyomás szövődménye is az említett renin-túltermelés. Nem meglepő tehát, hogy a hipertónia kezelésére az egyik leghatékonyabb módszer a renin hatásának gyengítése ún. ACE-gátló gyógyszerekkel.
Tiszta, természetes közegben a vese élethossziglan bírja a terhelést. Azonban szennyeződés, a vegyszerek, fémek, oldószerek, gyógyszerek, például a hosszú távon szedett fájdalomcsillapítók, károsíthatják a finom struktúrát, a túltápláltság pedig az érelmeszesedésen keresztül rombolja azt.
A vese éltető eleme a víz. A túlzott folyadékbevitel nem jelent problémát, ám folyadékhiányos állapotban nem tud megfelelően működni. Gyakran még az egészséges felnőttek is csak csekély mértékű folyadékot fogyasztanak. Az ajánlott napi mennyiség 2,5-3liter, de hőség, fizikai megterhelés, vagy lázas betegség esetén akár 4-5liter is szóba jöhet. Folyadékpótlásra az alkohol nem alkalmas! Maximum napi 2-3 deciliter bor, vagy fél liter sör jöhet szóba, ami az enyhe vízhajtó hatás miatt kifejezetten előnyös lehet a vese számára.
Szervezetünknek időnként regenerációra van szüksége, melyre kitűnő alkalmat nyújtanak a böjtök, tisztító kúrák. A különböző módszerek közös jellemzője a külső terhelés csökkentése, az alacsony energia-bevitel és a bőséges folyadékfogyasztás, sőt olyan kúra is van, amely egy héten át kizárólag levek fogyasztását írja elő. Nem kívánunk sorrendet felállítani a számos böjt között, hiszen a lényegi különbség az, hogy böjtölünk-e egyáltalán, vagy sem.
A bőség pazarló életmódra sarkallja korunk emberét, aminek eredménye az idős korra elfáradt, túlterhelt szervezet. Pedig ésszerű, mértékletes étrenddel, idős korban is rendkívüli teljesítményre lehetünk képesek.
Dr. Eörsi Dániel
orvos-szaktanácsadó
