Csontritkulás-elhárítás
A csontépítésben, illetve a csontvesztés megelőzésében a nemi hormonok játsszák a legfőbb szerepet. Nőknél az ösztrogén termelés megszűnésével a bontási folyamat kifejezettebbé válik. Férfiaknál a tesztoszteron termelése általában csak 70 éves kor után csökken, ezért náluk kisebb és fokozatosabb a csontvesztés. Ha a csonttömeg kritikusan alacsony szintre csökken – törési küszöb –, akkor a csont már minimális erőhatásra is eltörhet.
Ennek megelőzésére először is, ismernünk kell a hajlamosító tényezőket: soványság, a fizikai aktivitás hiánya, fokozott alkoholfogyasztás és dohányzás, kalciumban és D-vitaminban szegény étrend, egyes gyógyszerek tartós szedése stb.
Űrhajósoknál az izommunka hiánya súlytalanságban néhány hónap alatt igen súlyos csontritkulást eredményez. A fizikai aktivitás, az izommunka csontokra kifejtett húzó-feszítő hatása jelentős csontépítő inger, ami jelentősen befolyásolja az egyénre jellemző maximális csonttömeget, amely idővel ritkulni kezd. Érdemes tehát tennünk azért, hogy ez a kiinduló szint minél magasabb legyen.
Kezdjük el tehát, mielőbb a rendszeres testmozgást! A legelőnyösebbek a függőlegesen, illetve a gravitáció ellenében végzett gyakorlatok, a séta, futás, szökdelés, labdajátékok, gimnasztika stb.
Már kialakult csontritkulás esetében a kezelőorvos a kalcium, D-vitamin és egyéb vitaminok (C, K, B6, folsav), illetve a nyomelemek (magnézium, cink, bór) pótlását javasolja, a csontbontást gátló, csontépítést fokozó gyógyszerek, hormonpótlás, vagy annak természetes növényi változatai (pl. szója), illetve fájdalomcsillapítók, fizioterápia vagy gyógytorna alkalmazása mellett.
A megelőzést már gyermekkorban érdemes elkezdeni ásványi anyagokban gazdag táplálkozással, heti 2-3-szor 10-15 perces napozással, és rendszeres testmozgással, melyről a későbbiekben sem feledkezünk meg!
