A „depresszió” rendkívül elterjedt reakció, ami a törzsfejlődés során kiszelektálódott volna, ha káros lenne. Nem biztos, hogy kezelni kell egy adaptív reakciót, de ha igen, semmiképpen nem vegyületekkel, sokkal inkább azokat a körülményeket kell megváltoztatni, amikre reakcióként megjelenik.
A depresszió általános értelemben védekezés egyrészt veszteség, halál, trauma esetén (segíti a leválást, a veszteség-feldolgozást – ezt gyásznak nevezzük); másrészt szociális bukás, vereség esetén (megóv a további fölösleges harctól, küzdelemtől, energiapazarlástól).
Vegyük figyelembe, hogy génjeinkben őskori viszonyokhoz való alkalmazkodást hordozunk, ennek egyik eszköze a lelki élmény (pl. depresszió), amely akaratunktól függetlenül működik (pl. az anya akarja gyermekét, de mégis terhességi depressziója alakul ki az apa elfordulása miatt).
Egyértelmű, hogy az evolúcióban minden a sikeres szaporodásnak van alárendelve. A sikeres szaporodás pedig feltételezi egyrészt a megfelelő táplálék mennyiséget (táplálékhiány esetén már a megtermékenyülés is kétséges, a kihordás és a szoptatás is veszélybe kerülhet), másrészt a szociális támogatottságot, különösen az apa létét és támogatását (korábban egy nő nem tudta egyedül sikeresen felnevelni gyermekeit, mára ez a helyzet megváltozott).
A terhességi és a szülés utáni depresszió evolúciós célja és értelme tehát: vagy kiváltani a környezet nagyobb támogatását, vagy – az anya tudatától és akaratától független biológiai mechanizmus által – előkészíteni, előidézni a gyermek amúgy is bekövetkező elvesztését, ha az anyai szervezet „menetközben” kudarcra ítélt vállalkozásnak minősíti a szaporodási próbálkozást. A terhesség alatti depresszió ugyanis a magas stressz-hormon szintek miatt spontán abortuszt, koraszülést, alacsony születési súlyt, lelassult magzati növekedést eredményezhet.
A vizsgálatok szerint szülés utáni depressziót okoz: a lelki támogatottság hiánya (pl. érdekházasság), a gondozáshoz szükséges feltételek hiánya (pl. lakás), a szociális támogatottság hiánya (pl. ellenséges család), házassági problémák (pl. az apa elfordulása, a gyermekre való féltékenysége), terhességi és születési komplikációk, amikor az anya élete kerül veszélybe (pl. vérzés, terhességi magas vérnyomás, diabétesz, túlzott elhízás), éretlen, kis súlyú újszülött, elégtelen korai fejlődés (pl. lemaradt mentális és motoros fejlődés).
Ennek két kimenetele lehetséges: vagy sikerül nagyobb támogatást nyernie környezetétől, vagy az anya csökkenti érzelmi bevonódását, védekezve egy esetlegesen bekövetkező veszteség (az újszülött életképtelenségéből bekövetkező halál) ellen.
Feltevések szerint a szülés után hirtelen lecsökkenő ösztrogén hormonszint is depressziót okozhat, ugyanakkor számos tápanyag hiánya is „depressziós” tünetekhez vezethet.
Az emberré válás folyamatában a vízparti élet meghatározó volt. Az emberi agy szárazanyag tartalmának 60%-a zsír, ennek kb. fele omega-3 zsírsav. Az agyfejlődéshez rengeteg omega-3 szükséges, ami csak vízi élőlényekből nyerhető kellő mennyiségben. Mivel a magzati fejlődés köztudottan előnyt élvez az anyai szervezettel szemben, ezért a magzat „elszívja” az anyából az omega-3-at, melyhez a szoptatás során is hozzájut az anyatejből. A nőkben az omega-3 tartalom különösen a terhesség harmadik harmadában csökken rohamosan, és csak 1 év múlva normalizálódik a szintje. Vizsgálatok igazolják, hogy a magzat jobban fejlődik, és nagyobb a születési súlya, ha az anya omega-3-t fogyaszt. A születési súly pedig szoros összefüggést mutat a későbbi intelligenciával! Kismamáknál a halfogyasztás mértéke, és a depresszió gyakorisága közvetlen kapcsolatban áll, több vizsgálat igazolta ugyanis, hogy a depresszió sikeresen kezelhető nagy mennyiségű omega-3 zsírsavval.
A vitaminokkal alapvető gond az, hogy táplálkozásunk hiányos, a hivatalosan megállapított vitaminszükséglet nevetségesen alacsony.
A B-vitaminok (B1, B2, B3, B5, B6, folsav, B12) rendkívül fontosak az agy működéséhez, s a népesség nagy része folyamatos B vitaminhiányban szenved, ugyanakkor bármelyik fajtájának hiánya „depressziószerű” tüneteket okoz. A terhes nőknek különösen folsavból és B-12 vitaminból van jóval többre szükségük.
A D-vitaminhiány az emberek 50-60%-ára jellemző. Terhességben különösen megnő a D-vitamin szükséglet, ezért a világon minden emberfajtában a nők átlagban világosabb bőrűek. A D-vitaminhiány bizonyítottan depressziós tüneteket okoz, és pótlása javítja a hangulatot.
Antioxidánsok: legalább napi 3000 mg C-vitamin jelentősen csökkenti a depressziós tüneteket, de némely vizsgálat szerint, depresszióban az E-vitamin szintje ugyancsak alacsony.
A szelén fontos hangulatszabályzó. Szelénhiányban depresszió alakul ki, míg napi 100-150mikrogramm szelenium, 6 hét alatt jelentős hangulatjavulást eredményez.
A vashiány gátolja az agy működését, következménye: fáradtság, apátia, érzékenység, koncentrációs zavar. A vashiány – vérszegénység nélkül is – magas depresszióértékkel jár. A vashiányos vérszegénység pedig szülés után bizonyítottan depressziót okoz. Egy vizsgálatban vas adásával javítani lehetett az anémiás nők depresszióját. Akik nem pótolják terhesség alatt a vasat, szülés után 44%-os gyakorisággal lesznek anémiásak, míg vaspótlás esetén ez az rány alacsonyabb.
Az agyban a vas után cinkből van a legtöbb. Depressziós emberek vérében a cink alacsonyabb szintet mutat. Egy vizsgálat szoros kapcsolatot talált a szülés utáni depresszió és a vér alacsony cink-tartalma között.
A népesség tehát számos fontos tápanyagban és vitaminban szenved hiányt, melyet a terhesség és szoptatás idején megnövekedett szükségletek tovább súlyosbítanak. A terhességgel kapcsolatos depresszív állapotokat ebből következően a hiányállapotok megszüntetésével, továbbá a pszichés és szociális problémák megoldásával vagy enyhítésével érdemes kezelni.
A depresszió – mint kiderült – nem biológiai betegség, oka nem az agy biokémiai egyensúlyzavara, így antidepresszáns gyógyszerekkel való kezelése tudományosan nem alátámasztott, mivel a hatástalanságon túl még súlyos kockázatoknak is kiteszi a magzatot. Egy 120 000 anya és újszülött adatait feldolgozó vizsgálatban az derült ki, hogy az SSRI-al kezelt depressziós anyák gyermekei között, a nem kezelt depressziósokhoz képest gyakoribb volt: a koraszülés, az alacsonyabb születési súly, a spontán abortusz, magzati halál, légzési panasz, veleszületett szívfejlődési rendellenesség, epilepsziás roham, alacsony vércukorszint, gyenge izomtónus, nyugtalanság, alvászavar, ráadásul a hosszú távú mellékhatások még nem is ismertek.
A világon milliószámra írják fel terhes és szoptatós anyáknak e szereket, miközben nincs is törzskönyvezve egyetlen egy antidepresszáns sem terhességgel kapcsolatos depresszióra. Dr. Gideon Koren így nyilatkozott erről a Kanadai Orvosok Szövetségének Lapjában 2005-ben megjelent cikkében: „terhes anyáknak és a termékenység éveiben járó nőknek kerülnie kéne az antidepresszánsok szedését.”
A cikk témájához kapcsolodó cikk:
Depresszió terhesség alatt és után:
az evolúció üzenete a pszichiátriának
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
További info:
www.tenyek-tevhitek.hu
www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu
www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu
