Érzelmi intelligenciával
a munkahelyi stressz ellen
A harmonikus életvezetéshez szükséges önbizalomnak kétféle formáját ismerjük. A racionális önbizalom abból alakul ki, hogy ki milyen iskolát végzett, milyen egyetemre, főiskolára, szakintézménybe járt. Ez a racionális önbizalom a hatékony életvezetéshez kevés. A valódi önbizalmat legnagyobb részben a második típusú, nevezetesen az emocionális önbizalom adja. Ettől függ, hogy egy adott ember miként kezeli az érzelmi töltettel teli konfliktusokat. Ha valakinek az érzelmi intelligenciája alulfejlett, és ezért a munkahelyen fellépő, jelentős érzelmi töltettel bíró kudarcokat vagy sikereket, konfliktusokat nem tudja kezelni, akkor mindenképpen kialakul a stressz és a feszültség. Megjelennek az olyan gondolatok, hogy alkalmas vagyok-e erre a munkára, sikerül-e megoldani ezt a feladatot.
Ugyanez igaz a jelenlegi helyzetre is: a gazdasági válság alatt is azok feszültebbek, akiknek az érzelmi intelligenciájuk fejletlenebb. A gazdasági válság által kiváltott stressz esetében is elsősorban a másoknak megfelelni vágyókról kell beszélnünk. Közülük is azokról, akik merev személyiségszerkezettel rendelkeznek, azaz makacsok. Ők azok, akik egy ilyen helyzetben elkezdenek félni, nem akarják az új helyzeteket, tartanak a változásoktól. A görcsös ember teljesítménye a gazdasági válság miatti új szituációban, a félelem miatt csökken, tehát romlik a munkája minősége. Ebből egyenesen következik az, hogy a vezetők először ezektől a munkatársaktól válnak meg.
Az az igazság, hogy a válság idején a cégek nagy része pont ezeken a területeken eszközöl megszorításokat, leépítik a coaching- és tréningtevékenységet. Nem veszik észre, hogy ezzel éppen öngólt rúgnak. A magyarok többségének nagyon alacsony a mentálhigiénés kultúrája, a legtöbb ember nincs kondicionálva, így egy ilyen válsághelyzetben is ennek megfelelően reagálnak. A coaching hiányában nem is törődnek a fejlesztésükkel, ráadásul az emberek zömét elbocsátják. A sorozatos kirúgási hullám pedig azt eredményezi, hogy a válság utáni felszálló időszakban nem lesznek megfelelően felépített, erős csapatok. Ráadásul nem is tudnak majd hirtelen minőségi embereket felvenni, hiszen krízishelyzetben lehetetlen jól választani. Úgy gondolom, hogy a válságnak azok a cégek lesznek a nyertesei, akiknek sikerül megőrizni a minőségi munkatársakat, akik erős csapattal vágnak neki az új kihívásoknak.
Az egyértelműnek tűnik, hogy egy adott cégen belül a coachingról és az egyéb stressz-kezelő tréningekről a vezetők döntenek. De vajon a dolgozó ebben a helyzetben tehet-e bármit is önállóan saját magáért? Magyarországon azt az embert, aki pszichológushoz fordul segítségért, megbélyegzik. Egyszerűen hülyének titulálják. A stigmatizáció miatt pedig senki nem mer szakemberhez fordulni problémájával.
Nyugat-Európában teljesen más a szocializáció, ott akkor is elmennek az emberek pszichológushoz, amikor még semmi baj sincs, pusztán azért, hogy felmérjék az állapotukat. Mivel nálunk senki nem fordul pszichológushoz, a válság miatt felgyorsulnak az önpusztító folyamatok.
Ráadásul a pénzügyi nehézségek egy újabb ördögi körbe taszítják az embereket. A konfliktuskerülők és alacsony önbizalommal rendelkezők korábban megszokták, hogy anyagi eszközökkel kompenzáljanak. Most azonban, mivel kevesebbet keresnek, erre nincs lehetőségük. Pénzügyi keretük csökkenésével, ritkábban mozdulnak ki, sokkal több időt töltenek otthon a párjukkal, így könnyebben felszínre kerülnek a párkapcsolati problémák is. Az „otthonnak” nevezett helyszín – annak minden mögöttes tartalmával – abszolút egy negatív fogalommá lép elő.
A munkahelyi feszültséghez adódó otthoni stressz és – a szűkösebb anyagiak miatt – a kompenzáció hiánya együttesen komoly belső feszültségekhez, problémákhoz vezetnek, melyek a végén akár testi tüneteket is produkálhatnak. Az orvos nem talál semmit, mert a komoly testi problémák a szomatizáció miatt alakultak ki. Úgy vélem, hogy általánosan, válság idején az egyetlen lehetőség a mentálhigiénés kultúra emelése, az érzelmi intelligencia fejlesztése.
Dr. Csernus Imre
pszichiáter