Ajándékunk – a törődés
Az este zsúfolásig telt metró kocsiból egy idős ember szállt le nehézkesen. A legtöbben sietősen félrelökték, majd gyors elnézéssel szaladtak tovább, ám ő ügyet sem vetve rájuk, mosolyogva közeledett felém. Csodáltam a huncut fényt a szemében, ha így nézett, akár 20 évet is letagadhatott volna 84 évéből.
Csókolom! Köszönt, noha tegeződünk, de a hölgyeknek jár a csók. Amikor először találkoztunk, nem akartam elhinni, hogy ő is önkéntes. – Mindenkire szükség van, mindenki fontos – mondta – attól, hogy megöregedtem, még nem tölthetem haszontalanul az időmet. Nem megtenni, amire egyébként lehetőségem lenne, nagy felelőtlenség. Persze otthonról elindulni mindig küzdelem, ám tudom, hogy az idő, amit én a tv, vagy a rádió mellett töltenék, másnak értékes lehet, számítanak rám. Ne hidd, hogy nagy dolgokat csinálok, de a kórházban hosszú ideje fekvő betegeknek jól esik, ha valaki felolvas nekik, szól egy-két jó szót, vagy hoz egy kávét a büféből – nekem pedig, ez nem esik nehezemre. Talán majd mellettem is ott lesz valaki, ha rászorulok.
Ő a legidősebb önkéntes, akit ismerek. Kezdetben úgy gondoltam, csak a fiatalok vállalnak ingyenes munkát, ám rá kellett jönnöm, hogy tévedtem – az önkéntesek jelentős része nyugdíjas, vagy aktív munkavállaló. Még a ráfordítandó idő sem szűkíti le a kört, hiszen már heti két órában is sokat lehet segíteni – ennyit pedig még a legelfoglaltabbak is megengedhetnek maguknak.
Ismerek egy anyukát, aki három gyermeke mellett, heti két órában idősekkel foglalkozik. Édesanyja kórházba kerülésekor ugyanis, saját bőrén tapasztalta, milyen nagy segítség, ha valaki – akár csak két órára is – teljes figyelmét és jóindulatát egy másik embernek ajándékozza. Bizony, figyelmünk és időnk ajándék, melyből másoknak adva, magunk is gazdagodunk.
Mindenféle segítő szándék ad társadalmunknak, ám könnyebbé és szervezettebbé teszi életünket, ha az erre megalkotott keretek között tevékenykedünk. Sokan eleinte tanácstalanok, hogy melyik az a terület, ahol szükség van munkájukra, milyen fajta segítséget nyújthatnának, nos, a repertoár szinte végtelen. A teljesség igénye nélkül, felsorolok néhány területet, melyek népszerűek az önkéntesek körében: segítségnyújtás és programszervezés idős-otthonokban; állatmenhelyeken kutyasétáltatás; kórházakban törődés, beszélgetés a betegekkel; gyermekkórházakban a gyerekek foglalkoztatása közös játékkal; ingyenesen hívható segélyvonalakon a hívások fogadása; oktató és prevenciós tevékenység; hátrányos helyzetűeknek segítségnyújtás; külföldi karitatív tevékenység; ételosztás; adománygyűjtés; gyermekmegőrzők működtetése; játszótér-karbantartás; természetvédelem.
Tőlünk nyugatabbra a társadalmi megbecsültség egyik alapfeltétele a karitatív tevékenységben való részvétel, és valóban komoly teret kap a civil szerepvállalás. Nálunk ez még kevésbé került be a köztudatba, szeretünk „saját malmainkon őrölni”, nem törődve azzal, mi van a falakon kívül. Sürgős teendőink közepette talán nem is gondolnánk, milyen könnyedén tudnánk egy kis plusz boldogságot lopni mások és a magunk életébe.
Ám kis Hazánk is ébredezik. Míg néhány éve még lasszóval kellett fogni a segítőket, addig napjainkban már magas létszámmal működnek az önkénteseket felkészítő csoportok, ahol egyaránt megjelenik diák, nyugdíjas, családanya és dolgozó férfi. A „válságos” idők egyre nagyobb társadalmi összefogást sürgetnek, és ennek kiváló terepe lehet a civil szféra. Talán kevésbé botlunk meg, ha tudjuk, hogy kritikus helyzetben van kéz, amely értünk is kinyúl.
Illés Szilvia
mediátor, dúla, kórházi önkéntes
További információ:
a www.onkentes.lap.hu és www.önkéntes.hu weboldalakon,
valamint az Önkéntes Központ telefonszámán: 06-1-225-0710.
