A metabolikus szindróma kiinduló oka az inzulinrezisztencia, melyet a finomított (magas glikémiás indexű) szénhidrátokra alapozott táplálkozás okoz. További összetevői az elhízás – különösen a hasi szervek körül lerakódott zsír –; a glukózintolerancia vagy 2-es típusú cukorbetegség; a magas vérnyomás; magas trigliceridszint, csökkent HDL, és emelkedett LDL-szint; fokozott véralvadékonyság és rögképződés; a gyulladásos faktorok magas szintje; érfal-működési rendellenességek és a magas húgysavszint.
Magas húgysavszint esetén az orvos a húsfogyasztás csökkentését javasolja, ami sok eredményre nem vezet. A vérben keringő húgysav 2/3-át maga a szervezet termeli, csak 1/3-a származik táplálékból. A köszvényesek többsége veseproblémával küzd, vagyis nem a húgysav termelődésével, hanem a kiválasztásával van gondjuk. A nem köszvényeseket nem a helyes étrendjük, hanem például a jobban működő veséjük különbözteti meg a köszvényesektől. A tényező, ami pedig egyszerre fokozza a májban a húgysav termelődését és csökkenti a vesében a kiválasztódását, az nem a hús, hanem a gyorsan felszívódó szénhidrátok és az édesítésre használt fruktóz. A nagy szénhidrátfogyasztás következményei, a magas trigliceridszint, valamint a túlsúly, egyaránt jellemző a köszvényesekre.
A természeti népeknél a köszvény egészen addig ismeretlen volt, amíg át nem tértek a „nyugati táplálkozásra”, de ugyanez vonatkozik a metabolikus szindróma többi összetevőjére is.
Napjainkban a metabolikus szindróma gyakoriságát az USA-ban 25-27%-ra becsülik, ugyanez a 60 év felettieknél már 43%. Indiában a városi lakosság körében a férfiak 23%-a, a nőknek viszont már 40%-a érintett. Téves tehát azon elképzelés, hogy keleten a sok rizstől csuda egészségesek az emberek. A franciák viszont, akárcsak a cukorbetegek arányában, a metabolikus szindrómában is viszonylag jól állnak: még az idős férfiak körében is csak 13%-os, az idős nőknél pedig csak 11%-os az előfordulás. Hazánkban a betegség elterjedését 25%-ra becsülik. Láthatjuk, ahogy az élelmiszeripar nemzetközivé vált és a nyugati táplálkozási modell eljutott mindenhová, úgy, és olyan mértékben betegedett meg mindenki, függetlenül attól, hogy a Föld mely pontján él.
A modern táplálkozástudomány saját tévedéseiért az embereket hibáztatja. Miért étkeznek helytelenül? Miért esznek mértéktelenül? Ha koplalnának, nem betegednének meg. A paleolit táplálkozás lényege, hogy jóllakhatunk, mégsem hízunk. Valóban, ha valaki koplal, még a nyugati étrend mellett sem hízik el, ám az emberek nem szeretnek éhezni, még akkor sem, ha tudják: metabolikus szindrómájuk van. A közegészségügynek és az orvostársadalomnak rá kéne ébrednie, hogy a megoldást nem a nyugati táplálkozás rendszerén belül kell keresni, mely nincs összhangban sem az ember evési szokásaival, sem pedig gyomorméretével.
