Stressz és cukorbetegség
Bizonyított tény, hogy genetikai hajlam és egyéb kockázati tényezők esetén, a stressz felgyorsíthatja a diabétesz kialakulását. Egy vizsgálat szerint, már az élet első 2 évében megjelenő stresszfaktorok növelik az esélyét egy későbbi cukorbetegségnek. A tartós és fokozott stresszes állapot ugyanis inzulin-rezisztencia megjelenését és csökkent glükóz toleranciát eredményezhet, amelyek a diabétesz előszobái.
Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy ugyanakkora inzulinhatáshoz nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség, és ha ez fokozódik, az inzulintermelődés végképp elégtelenné válik a szükségletekhez képest.
A csökkent glükóz-toleranciára terheléses vércukor-vizsgálattal derülhet fény. A glükóz (vércukor) szint normál esetben nem emelkedik 7,8 mmol/l felé, az e feletti, kisebb emelkedés (7,8-11 mmol/l) takarja az említett állapotot, mely megfelelő kezeléssel az esetek egy részében még visszafordítható.
A stressz a már kialakult cukorbetegség állapotát is rontja, egyrészt mivel a stresszhormonok közvetlenül is képesek hatni a vércukorszintre, másrészt pedig a kedvezőtlen körülmények hatására a cukorbeteg hajlamos elhanyagolni magát, a táplálkozását, a rendszeres méréseket, esetleg még alkoholt is fogyaszt.
Jellemző tünetek: állandó szomjúság, megnövekedett vizeletmennyiség, fáradékonyság, állandó éhségérzet, súlyveszteség, viszkető bőr, látásromlás, éjszakai lábikragörcs, kéz- és lábzsibbadás, hajlatokban megjelenő bőrkimaródás.
Szintén gyanúra adhat okot az acetonszagú lehelet (melyet gyakran összetévesztenek az alkoholfogyasztással), ha ínybetegségek és bőrfertőzések alakulnak ki, ha lassú a sebgyógyulás és nőknél elhúzódó hüvelyi gombásodás alakul ki.
Különbség az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség között:
1. típusú diabétesz: A cukorbetegek 7-10%-át érinti, ám nem csak gyerekkorban alakulhat ki. A hasnyálmirigysejtek pusztulása miatt a szervezet nem képes inzulint termelni, ami szabályozná a sejtek cukorfelvételét. A vérben megemelkedik a cukorszint egészen addig, amíg a sejtek cukorhoz nem jutnak. Korai fázisban az inzulintermelődés fokozatosan csökken, majd kialakulhat a teljes inzulinhiány, melynek kezelése: inzulinterápia.
2. típusú diabétesz: A jó életkörülmények terjedésével már a gyermekek közt is előfordul. Ez esetben relatív inzulinhiányról van szó, vagyis a szervezetnek annyi inzulinra lenne szüksége, amennyit már nem képes előállítani. Terápiája: diéta, testmozgás, testsúly és az inzulin-érzékenység normalizálása, gyógyszeres kezelés, esetleg inzulinpótlás.
Fentieken kívül létezik terhességi és hasnyálmirigy problémához köthető diabétesz is.
dr. Kocsi Anikó
diabetológus, pszichoterapeuta
www.orvostkeresek.hu
