Civilizációs világjárványok
A nyugati világ mellett már Afrikában is megtörtént az „epidemiológiai váltás”: már nem a malária és az egyéb fertőzések, hanem a „civilizációs” betegségek kezdik átvenni a vezető szerepet. Trinidadban, Tobagoban a halálozások negyede a szívbetegségek miatt következik be, a lakosság harmada magas vérnyomással küzd, és Tanzániában is vese dialízis központot kellett létrehozni. Az érmegbetegedés-alapú halálozások (szív-, agy-, vese, perifériás érbetegség), a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a cukorbetegség és a rák a 2008-ban meghalt 57 millió emberből 36 milliót vitt el – ráadásul e halálok nagy része megelőzhető lenne.
Bizonyos központi intézkedések már önmagukban is hasznosak lennének. A sótartalom csökkentése a konzervekben, kenyérben, készételekben költségek nélkül is mérsékli a magas vérnyomást. A dohányzás tiltása a közösségi helyeken, a jövedéki adó emelése és a felvilágosító kampányok csökkentik a cigarettázók arányát. Az élelmiszerekre vonatkozó rendelkezések a telített zsírtartalom csökkentése érdekében hasonlóan olcsók lennének az állam szempontjából. A még fejletlen országokban hatalmas jelentőségűek az újabb védőoltások, melyek a hepatitis, a humán papilloma vírus és az influenza kiterjedését fékezik.
A mozgásszegény életvitel változtatására tett törekvések még nem járnak átütő erővel, holott a testmozgás növelése (minimum heti 150–200 perc, ideálisan 6–8 óra) nem csak az ismert rizikó faktorokat csökkenti, de – számtalan vizsgálat egyöntetű tanúsága szerint – ezeken túl is javítja a túlélés esélyét.
A kardio-metabolikus fittség megszerzése gyermekkortól és annak fenntartása élethossziglan nagyon jelentős védelmet nyújt a betegségek ellen, csökkenti a bármely okból bekövetkező halálozás esélyét – egyetlen kivétel a baleseti halálozás kissé nagyobb lehetősége, de ez inkább csak a teljesítménysportolóknál áll fenn. Sok évtizedes epidemiológiai tapasztalatok alapján, a tudományos társaságok a mindenki számára szükséges mérsékelt-közepes intenzitású fizikai aktivitást legalább a hét 5 napján 30 vagy 3×10 percben jelölik meg, amihez még heti 2-szer 30 perces izomerő fenntartó, növelő edzést érdemes végezni. Ezt a heti 150–200 perc testmozgást érdemes kiegészíteni a mozgatórendszer funkcióinak hosszú távú fenntartására szánt nyújtásos és egyensúlyérzést megtartó tornákkal. Mindezek hiánya leginkább időskorban jelent hátrányt, például öltözködésnél vagy esetleges eleséseknél.
Minden forrás megemlíti, hogy a „kicsi is több a semminél”, de a „több még jobb”: a heti 6–8 órányi lendületes testmozgás a tartamával és intenzitásával arányosan előnyös az egészségre, míg az ennél több már nem, vagy alig jár a rizikó további csökkenésével!
A fizikai aktivitással elérhető egészségnyereség mindenféle populációban és égtájon egyértelműen meggyőző: a fizikailag aktívabbak, fittebbek – itt a kardio-pulmonális fittségről, az aerob kapacitásról, illetve az azt tükröző teljesítőképességről van szó – védettebbek a szív-ér-cukoranyagcsere betegségeivel, egyes rákbetegségekkel, a depresszióval, illetve bármely okú halálozással szemben, és e védelem mértéke 25–40–60% nagyságrendű. A „beavatkozásos tanulmányok” mutatják, hogy ha a nem fit személy fitté válik, egészségesélyei igen nagymértékben javulnak, még ha ez az időskor elején történik is meg, tehát sosem késő elkezdeni.
A már beteg ember is nagyon sokat nyerhet az addig egészségtelen életvezetése megváltoztatásával, a rehabilitációval. A szívbetegek életmódjának javítása, rendszeres testmozgása további évtizedekre hosszabbítja meg a minőségi életüket diasztolés szívelégtelenségben is, amely a gyógyszeres kezeléssel kevéssé javítható.
A túlsúly járványos terjedésével várhatóan a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása is jelentősen növekszik a következő évtizedekben, ugyanakkor kérdéses, lesz-e akkora GDP-je az országoknak, hogy a kezelés költségeit állni tudják. Márpedig a normális testsúly/testösszetétel optimalizálása, és a normális haskörfogat (nőkön 88, férfiakon 94 centi alatt) megtartása esetén sokkal kisebb a cukorbaj jelentkezésének esélye, s ha fel is ép, ritkábbak a komplikációk.
A pre-diabetes – vagyis amikor már észlelhetők a cukorbetegség egyes jelei – leghatásosabban rendszeres testmozgással tartható kordában, ezzel odázható el akár évtizedekkel a cukorbaj jelentkezése.
A tudomány jelen állása szerint, a magasvérnyomás betegség nem gyógyítható, ám testmozgással 8–10 Hgmm-rel csökkenthető a szisztolés vérnyomás, és az ér-komplikációk kialakulása is megelőzhető.
Dr. Apor Péter
sportorvos
www.oxygenmedical.hu
