Bevezetőként tisztáznunk kell, hogy az IBS nem vastagbélgyulladás (colitis), és nem alakul ki belőle daganatos betegség! Noha az IBS hosszan tartó vagy visszatérő panaszokat okoz, az életet nem veszélyezteti.
Ez a leggyakoribb emésztőrendszeri működészavar, melynek hátterében nem mutatható ki sem a bélnyálkahártya elváltozása, károsodása, sem kóros folyamatokra utaló laboratóriumi eltérés. Az érintettek nagy része nem is fordul orvoshoz segítségért.
A kórkép nőknél gyakoribb, általában fiatal korban kezdődik, a változó erősségű panaszok sokáig elkísérik az érintettet. Az életkor előrehaladásával a tünetek mérséklődhetnek.
Az IBS jellemzői: a visszatérő hasi fájdalom és a székelési zavar, mely lehet székrekedés vagy hasmenés, nyákos széklettel. Gyakori kísérő tünet a haspuffadás, a rossz közérzet, az alvászavar, nyugtalanság, vagy egyéb lelki problémák.
A tudomány mai állása szerint még nem ismert, hogy miért alakulhatnak ki tartós hasi panaszok anatómiai vagy laborkémiai eltérések nélkül. Nem tudjuk, hogy mi okozza a tünetek enyhülését és mi a kiújulásukat. Kétségtelenül fennáll az érintetteknél a bél mozgászavara, a táplálék áthaladási ideje pedig igen változó. Mindez nem csak a vastagbelet érinti, hanem kimutatható a bélcsatorna magasabb szakaszaiban, így a vékonybélben is. Ezek kiváltásában a stresszhelyzetektől az étkezési szokásokig sokféle külső-belső tényező szerepet játszhat.
Az IBS-ben szenvedők gyakori panasza, hogy bizonyos fajta ételek fokozzák a tüneteket. Az egyéni eltérések azonban olyan nagyok, hogy nem vonhatunk le általános következtetést, sőt azonos étel különböző időben elfogyasztva, eltérő hatással járhat.
Egyes gyógyszerek és élvezeti szerek ugyancsak befolyásolhatják az állapotot. Jelentkezhet gyógyszermellékhatásként székrekedés és hasmenés egyaránt. Ugyancsak hasmenést válthatnak ki például a koffeintartalmú italok vagy a rágógumi édesítő alkotórésze.
A jellemző bélrendszeri tünetekhez csatlakozó hangulatzavar, teljesítményromlás és a mindennapi közérzet csökkenése a kórkép megítélésénél mindenképp előtérbe helyezi a pszichés tényezőket.
A bélcsatorna falában olyan nagyszámú és bonyolult kapcsolatokkal rendelkező idegrost, idegvégződés található, hogy kiérdemli a „bélcsatorna önálló idegrendszere” vagy az „emésztőcsatorna-agy” elnevezést is. Eme összetett rendszert részben a központi idegrendszer (az agy) szabályozza, de működése sok tekintetben önálló.
Az agy és a bélrendszer kapcsolata összetett rendszerbe illeszkedik, amelynek kisebb része a tudatos elemeket (pl. székletürítés), a másik, jelentősebb terület pedig a tudatalatti (vegetatív) funkciókat tartalmazza. A vegetatít idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus részből áll, és szerepet játszik többek között a fájdalom megélésében, a bélmozgások szabályozásában és az emésztőnedvek termelésében is.
Irritábilis bél szindróba esetén jellemző, hogy a bél feszülése már akkor is fájdalmat vált ki, amikor az egészségesek legfeljebb kellemetlenséget éreznek. Hasonló tapasztalható a vékonybél és a nyelőcső vizsgálatakor is. Az IBS-ben tehát a bélcsatornából kiinduló kisebb fájdalominger is jelentős fájdalomérzetet válthat ki – a bélcsatorna hamarabb reagál, a páciens pedig erre a panaszra túlérzékeny.
Érdekes, hogy ezeknél a betegeknél a test más részeiről kiinduló fájdalominger nem vált ki fokozott fájdalmat – a sérülés vagy zúzódás okozta fájdalmat akár jobban is tűrik, mint egészséges társaik.
A bél önálló idegrendszerének fokozott reakciókészsége és a bélmozgások változása összefügg, a kiváltó ok azonban sokféle lehet. A szervezet olykor a normális ingerre már fájdalommal reagál, de az sem lehetetlen, hogy kóros inger vált ki a szokásosnál sokkal erőteljesebb fájdalmat. A fájdalom megélését jelentősen módosítja a központi idegrendszer fájdalom-emlékező tulajdonsága és a tudat általános hatása.
Az idegi és stressz hatások igazoltan eredményezhetnek bélmozgászavart, kiválthatják vagy megszüntethetik a székelési ingert vagy módosíthatják a fájdalom megélését. Számos külső körülmény alapvetően befolyásolja a bélmozgást és a székelés ritmusát.
Ilyen lehet például az utazás, főként ha az jelentősen eltérő körülmények között zajlik, vagy több időzónát érint, de egy szokatlan étkezés, nagy pszichés teher, vagy vizsgadrukk is ebbe a kategóriába tartozik.
Az agy és a bél közötti kapcsolat kétirányú, tehát a bélműködés megváltozása is hat a „központ” működésére, befolyásolja a fájdalom megélését. A bélfal feszülésének „híre” többszörös áttéttel, a gerincvelőn keresztül az agyba is eljut, ahol a fájdalomérzékelő központ érzékeli és rögzíti a fájdalom jellegét és helyét, a fájdalom tudatosul és bevésődik az emlékezetbe.
IBS-ben a bélcsatornából kiinduló fájdalom az agyban az egészségesektől eltérő helyeken is aktiválódást okoz – megváltozik a fájdalom érzékelése és megélése. Feltételezhető, hogy ezek a betegek eleve hajlamosak az ilyen típusú fájdalom érzékelésére. A kutatók számára nagy kérdés, hogy hol a határ az egészségeseken észlelhető változások és a már kóros folyamatok között.
A panaszok kialakulásában és megélésében számos, eddig nem említett tényező is szerepet játszhat. Az életkörülmények, az idegi és lelkiállapot, a szűkebb és tágabb környezet hatása, valamint számos fiatalkori – akár a gyermekkorra visszavezethető – élmény közrejátszhat a tünetek megjelenésében és alakulásában.
A hasi panaszokhoz és székelési rendellenességekhez gyakran – a betegek 60%-ánál – társulnak hangulati és pszichés zavarok is. Leggyakrabban nyomott hangulat (depresszió), szorongás, nyugtalanság, pánikbetegség, az alkalmazkodóképesség csökkenése, vagy alvászavar jelentkezik.
A lelki bajok – bár nem tünetkiváltó okok – jelentősen megnehezíthetik a betegek beilleszkedését, napi munkáját, ronthatják közérzetüket, összességében az életminőségüket. Éppen ezért a hangulati és lelki bajok szakszerű kezelése a korszerű terápia fontos, sőt meghatározó eleme.
