Földünk egyes területein igen eltérő a jódellátottság, azaz a táplálékkal és ivóvízzel bevitt jód mennyisége. A szigetországokban (pl. Japán és Izland), és általában a tengerpartokon a hal- és tenger gyümölcsei alapélelemkénti fogyasztása révén jelentős a jódbevitel. A kontinensek belsejében – így hazánk területének 80%-án is – a népesség körében sokkal gyakoribb a jódhiány, s ezzel együtt a pajzsmirigy alulműködés.
Fontos tudnunk, hogy a nyugati étrendre jellemző nagy mennyiségű finomított szénhidrát-fogyasztással együtt növekszik a pajzsmirigyhormon (T3) szükséglet, ami relatív jódhiányt teremthet a szervezetben. Ennek megoldásaként vagy a szénhidrátfogyasztás csökkentése, vagy a jódbevitel növelése kínálkozik.
A jódhiány nem csak a fizikai testben okoz működési zavarokat, de komoly lelki és mentális problémákat is eredményezhet. A pajzsmirigy hormonokat jórészt alkotó jód ugyanis, részt vesz az agyi és idegrendszeri folyamatok szabályozásában, így egészen magzati kortól kezdve meghatározó a gyermekek növekedése és értelmi fejlődése szempontjából. Vélhetően, ezért fordítanak a kismamák fokozott gondot a jódpótlásra.
Még régebb óta tekintik mentális-elixírnek az aranyat. Az egyiptomiak már 5000 évvel ezelőtt fogyasztották mentális tisztítás céljából. Ko Hung, híres kínai alkimista oldott aranyból fiatalító életelixírt készített. Legendája az arab alkimisták közvetítésével jutott el Európába. Faraday 1857-ben készített először stabil aranykolloid oldatot, melyet az angol Természettudományi Múzeum még ma is őriz. Későbbi vizsgálatok szerint, a kolloid arany javítja az agy teljesítményét, mivel fokozza a testben és az agy felszínén az idegvégződések közötti vezetőképességet. Ezt megerősíti Edgar Cayce véleménye is, mely szerint az arany segít újjáépíteni az idegrendszert. (források a szerkesztőségben)
