Kell a só!
Klinikai és kísérleti megfigyelések szerint, mind embernél, mind állatnál, a tartós só-éhség a depresszióhoz hasonló állapotot idéz elő, romlik a hangulat, csökken a jutalomvezérelt viselkedés. Már az 1930-as években leírták, hogy a tartósan melegben dolgozó, izzadó, sok sót veszítő embereken fáradtság, fejfájás, koncentrációs zavar, alvási problémák – azaz egyfajta depressziószerű állapot lesz úrrá.
Ehhez hasonlóak a krónikus fáradtság szindróma tünetei, melyekhez gyakran felálláskori vérnyomásesés is társul, ami ájulásközeli állapotot idézhet elő. Egy vizsgálatban ezt a vérnyomás-szabályozási zavart kívánták orvosolni nagyobb sófogyasztással. A 21 betegből 16-nál nemcsak a felálláskori vérnyomásesés panasza csökkent, de hangulatuk is jelentősen javult. Mint utólag kiderült, a betegek 61%-a korábban – az egészségesebb élet reményében – korlátozta a sófogyasztását. A vizsgálat következtetése szerint: a krónikus fáradtság szindrómát egyeseknél a sóhiány okozza, vagy legalábbis súlyosbítja.
Amikor csökken a sófo-gyasztás, a szervezet komoly erőfeszítéseket tesz a só megfelelő szinten tartására: a mellékvesekéreg több aldoszteron hormont termel, ami a vesékben fokozza a sóvisszatartást. A sóhiány tehát magas aldoszteron-szinttel jár.
Szintén magas az aldoszteronszint súlyos depresszióban, és az ehhez gyakran társuló szívelégtelenségben. Szívbetegeknél egyébként meg is figyelték a fokozott sóigényt. Újabb vizsgálatok pedig egyértelműen bizonyítják is, hogy a csökkent sófogyasztás fokozza a szívhalálozást.
Részben a magas aldoszteronszint felelős az inzulinrezisztenciáért is, a cukorbetegeknek mégis azt ajánlják, hogy a sófogyasztás csökkentésével előzzék meg a magas vérnyomást!
A 19. században az ételeket jórészt sóval tartósították, ennek következtében Európában a napi átlagos sófogyasztás 18 gramm volt, mégis nagyon ritkák voltak a szív- és érrendszeri betegségek.
Mint több könyvemben is rámutattam: ezek oka valójában nem a só vagy a koleszterin, hanem a megnövekedett szénhidrátfogyasztás.
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
