Annak idején, Szentpéterváron, a téli napokon is mindennapos látvány volt a Péter-Pál-erőd melletti strand. A Néva jegén 150-200 méter hosszan léket vágtak, a parton pedig kis melegedő faházakat építettek. Az emberek belevetették magukat a hideg, jeges vízbe, lubickoltak 40-50 másodpercig, majd visszamentek melegedni a házba. A strandot több száz ember lepte el, két-három óra alatt többször is megmártóztak a jéghideg vízben. Ez volt régen az átlagember „szórakozása” Szentpéterváron!
Ki kell ábrándítanom a megfázáshívőket: a mikrobiológia és infektológia fejlődése egyértelművé tette, hogy nem lehet megfázni.
A felső légúti betegségek – a nátha, a torok- és mandula-, a garat- és légcsőgyulladások, a tüdőgyulladás, a húgyúti fertőzések és a vesegyulladás – egytől egyig korokozók következményei: baktériumok, vírusok és gombák a kiváltó okai. Ezek az élőlények csak megfelelő körülmények között tudnak szaporodni. Általában a hőmérséklet és a páratartalom határozza meg szaporodóképességüket, és ettől függ fertőző-, vagyis megbetegítő képességük is. A betegség kialakulásához kell egy kritikus számú baktérium vagy vírus, és persze egy fogékony szervezet is. Fogékonyságunk az immunrendszerünktől függ, a kritikus szám pedig a levegőben lévő kórokozó-koncentrációtól.
Ha a külső tényezők szerepét keressük a felső légúti betegségek kapcsán, inkább a páratartalmat kellene vizsgálnunk. A fizikusok szerint, a kórokozók az elektrosztatikus elektromosságnak köszönhetően a pára vízcseppjeinek felszínén utaznak. Minél nagyobb a páratartalom, a levegőben annál több a kórokozó. Az orrnak döntően termikus puffer szerepe van a légzőszervrendszerben, vagyis igyekszik kiegyenlíteni a levegő és tüdő közötti hőmérséklet-különbséget.
Az orvostudomány már az 1850-es évek óta gyanította, hogy bizonyos betegségeket vírusok és baktériumok okoznak. A 20. század elején már a konkrét betegségek kórokozóit is sikerült beazonosítani. Így közel 100 éve teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy nem lehet megfázni. Ennek ellenére mégsem tudunk elszakadni a megfázás hipotézisétől, pedig számtalan példát látunk a cáfolatra. Vegyük csak a szaunázókat, a jeges vízben úszókat, vagy akár a gyerekeket, akik ösztönösen tudják, hogyan kell öltözködni. Figyeljük csak meg őket! Tiltakozásuk ellenére általában mi erőszakoljuk rájuk a ruhát. Még zsarolni is szoktuk őket, hogy mi történhet akkor, ha nem veszik fel a pulóvert vagy a kabátot.
Mindennapos látvány, amint a pulóverbe öltözött anya gyerekét sapkában és kabátban viszi le a játszótérre. A túlöltöztetés miatt az erős fizikai aktivitást végző gyerek nem tudja hűteni magát, és túlmelegszik, ami kellemetlen szédülést, hányingert és rossz közérzetet okozhat.
Ha nem engedjük szervezetünk hőszabályzó rendszerét működni, ha soha nem találkozik a hideg immunstimuláló hatásával, túlfűtve, túlöltözve mi magunk csökkentjük saját hidegtűrő képességünket, és kialakítjuk télre testünk indokolatlan melegigényét. Immunrendszerünket így elkényelmesítve valóban utat nyitunk a vírusok és baktériumok támadásának.
