Új világrend vagy Aranykorszak?
A világvége elmarad?
Szerény véleményem szerint, jó lenne, ha nem felejtenénk el józanul gondolkodni.
A Föld nevű bolygó szerény számítások szerint is több milliárd éve kering a Nap körül, és semmi oka annak, hogy ez december 21-ről 22-re virradóra megváltozzék. Az a bizonyos három napos sötétség talán a legnevetségesebb rémhír, hiszen ahhoz a Föld tengelykörüli forgásának kellene hirtelen leállnia, majd három nap múlva újraindulnia, miközben így is csak az egyik oldalán lenne éjszaka, a másik oldalán meg ragyogó napsütés.
Van azonban valami, amit érdemes figyelembe venni. Az egész világ egy hologram, egy intelligens, tudatos, szeretet által irányított „hullámcsomag”, amelyet folyamatosan alakítunk. Amennyiben elegendő erős gondolat és erős érzelem (mindegy, hogy szeretet, vagy félelem) kapcsolódik valamihez, az komoly változást fog hozni mindennapi életünkbe. Csak hát a sorrend fordított! Nem a várható és feltételezett katasztrófák idézik elő a félelmet, hanem a félelmek idézik elő a katasztrófákat. Ilyen értelemben a Hollywood által készített katasztrófa filmek nem megjósolják a jövőt, hanem „teremtik”.
Rendkívül nagy jelentősége van tehát annak, hogy egy földrészen, egy országban – jelen esetben például a Kárpát-medencében – hányan készülnek bizonytalan jövőre, és hányan képesek megőrizni a belső békét, nyugalmat és derűt. Miközben minden csatorna azt harsogja, hogy válság van, alig vesszük észre, hogy a válság sem külső, hanem belső. A világról alkotott képünk van válságban, mert téves, hamis, anyagelvű, és lassan, de biztosan fenntarthatatlanná válik.
Csakhogy minden – látszólag külső – esemény és válsághangulat ellenére, a magyarság a környező országoktól eltérően, nem felejtette el az anyagi világon túli örök értékrendet. Ez ugyan nem mindenkiben tudatos, de nyelvünkben is hordozzuk.
Érdekes módon a Kárpát-medence az, ahol a legkevesebb embernek kell erőfeszítést tennie azért, hogy az anyagi értékrendről – amelyet csak folyamatos hazugságokkal lehet ideig-óráig fenntartani – átálljon a spirituális értékrendre, amely viszont örök.
A korszakváltás – az átmenet a Halak korszakából a Vízöntő korszakába – belső folyamat. Az univerzális érvényű régi-új értékrendet – bár minden ember a szívében hordozza – felvállalni kevesen merik. Ez a belső konfliktus a külvilágban gazdasági krízisek, természeti katasztrófák és csapások formájában jelenik meg. Békésebb átmenetre csak azok számíthatnak, akik meg tudják teremteni a belső békét, és rá tudnak hangolódni a spirituális értékrendre.
Sok a tennivaló, de nem a pánikkeltés, és félelem, hanem a barátságos viselkedés és emberbaráti szeretet az, ami biztonságot és kiutat mutat egy átalakulóban lévő bolygó átalakulóban lévő lakóinak.
A folyamat megállíthatatlan, és már elkezdődött. Lehet, hogy a soron következő Aranykorszak bölcsője a Kárpát-medence?
