Advent – adventus Domini (az Úr eljövetele) – a régi magyar hitvilágban is a várakozás ideje volt, ám a keresztény rítusok, népénekek és népi imádságok eredete a pogány kultuszokig nyúlik vissza. A pogány mitológia és a keresztény hagyomány még a múlt század első évtizedeiben is szervesen összefonódott az emberek tudatában, és ennek nyomai a mai napig felfedezhetők.
A keresztény advent hagyománya a IV. század közepén honosodott meg nálunk. Akkoriban a keresztelőket gyakran vízkeresztkor tartották, és a keresztelendő felnőtteknek 6 hét kemény böjtöt írtak elő. Ez a böjti időszak kapcsolódott a pogány magyar vallásosság böjti időszakához is.
A pogány népek gondolkodása, rítusrendje gyakran állítja párhuzamba a természet rendjét az emberi élet sorsfordulóival. A Napnak minden évben meg kell születnie ahhoz, hogy az „élet” újra serkenjen, azaz kihajtson a búza, legyen kenyér az asztalon.
Ahogyan a hideget, fagyot, a halál állapotát a gabona csak mag formában képes túlélni, úgy az embernek is le kell csupaszodnia ahhoz, hogy a születendő Gyermekkel ő maga is új erőt nyerjen.
A keresztény rítusrendben az adventi időszak vallásos szokásai és ünnepeinek egy része is ezt a célt szolgálja. Advent első vasárnapján – a XIX. századtól kezdve – koszorút készítenek, melyen a kör-kereszt, az ősidők óta ismert rítusszervező forma, az advent első vasárnapján rítust tevő ember lelkét rendezte.
Korunkban a lélek harmóniájának megteremtésére, helyreállítására régi, hagyományos módszereink, rítusaink mellett távoli népek, talán még régebbi módszereit is megtanuljuk, s ki-ki alkalmazza választása, meggyőződése, hitrendszere szerint.
Jóga, chi kung, thai chi, mantrák, különböző meditációs és energetikai módszerek segítik az elmélyülést, test-lélek-szellem harmóniájának helyreállítását, az energiarendszer egyensúlyának megteremtését azok számára, akik saját kultúrkörünktől eltérő módszerek, iskolák, életfilozófiák iránt érdeklődnek.
A fényre várakozva – hitrendszertől függetlenül – elsődleges a belső csend, a befelé fordulás, s a testet tisztító, méregtelenítő, böjti módszerek mellett a lelki megtisztulás, függetlenül attól, hogy imával, mantrával, meditációval, természetbe vonulással, vagy bármi más módon jutunk el oda.
Van, aki azt vallja, hogy testünk hang- és fényrezgésekből áll, s e rezgések tisztításával, újrahangolásával, tibeti hangtálak különböző frekvenciájú – igen nyugtató, relaxáló hatású – rezonanciája által segíti testében az öngyógyító folyamatok beindulását, a tiszta tudat megteremtését.
Az ember szüntelen vágyakozását a fényre a spirituális szemléleten túl, a tudomány oldaláról is vizsgálhatjuk.
Még, ha nem is vagyunk éppen „fénylények”, kapcsolatunk a Fényhez nem csupán lelki, de komoly fizikai kötődést is jelent. Ma már egyre több orvos rendel páciensének gyógyszerek helyett fényterápiát például téli depresszió ellen.
Állításuk szerint, megfelelően alkalmazott „fénykúrával” az emberi szervezet működését irányító „biológiai óra” is helyreállítható.
